Helóka nyalóka a blogomat ki raktam a Wattpadra, egy kicsit át írtam de itt is át lett
https://www.wattpad.com/284959803-egy-furi-l%C3%A1ny-furi-%C3%A9lete-1-fejezet-elrabl%C3%A1s-%C3%A9s-egy
2016. július 23., szombat
2016. július 2., szombat
4 fejezet.4 fejezet. . Ayumi gonosz oldala visszatér part 1
Elindultam lefelé hiro-hoz és mikor leértem megláttam.
-Ez az én motorom hogy kerül ide?
-Tegnap éjjel hozták, nem akartunk felkelteni téged. -Mondta Yumi.
-Jaj de örülök neked drága motorocskám. -Yumi és Takehiro furán néztek rám.
-Mivan?
-Semmi semmi. -Mondták egyszerre. Végig néztem a drága húgomon és a stílusa nem tetszik , egy rózsaszín szoknya egy barna boka csizmával aminek magas a sarka,
A drága hugocskám ízlésficamos hányingerem van ettől az összállítástól, de attól még játszhatom a kedveset és azt a nővérkét aki szereti a hugocskáját. Takehironak is van egy motorja jól néz ki.
-Hugi te mivel mész?-Kérdeztem kedvesen.
-Gyalog,
-Dehogy mész gyalog természetesen fel szállsz mögém .
-De.
-Nincs de felszálsz és kész -Mondtam miközben fel szálltam a motorra és felvettem a sisakom Yumi fel szállt és felvette a másik sisakot bepörgettem a motort hiro is az övét. elindultunk tudtam merre van mert este megnéztem a telómon lévő alkalmazás segítségével, száznegyvennel mentem nem láttam Takehiro motorját befordultam a sarkon és akkor láttam meg, begyorsítottam, egymás mellet haladtunk mintha versenyeznénk
beértünk a suliudvarra nagy port kavartunk egymással szembe köröztünk a nagy hangzavarra a fél suli kirohant voltak akik az ablakból nézték, megálltunk egymással szembe Takehiro levette a sisakját az összes lány sikítozni kezdet és szinte szivecskék voltak a fejük fölött, én is levettem a sisakom mikor rám néztek súgdolózni kezdtek néhányat ki tudtam venni lányoktól "Ez meg ki?" "Nem tudom de nagyon jó a stilusa" Meg hogy " Miért jöttek együtt?" A fiuk meg ijeneket hogy " Ez a csaj nagyon dögös" Úgy látom tetszem nekik. Yumi nem volt mögöttem.
-Hol van Yumi?-Kérdeztem Takehiro-tól.
-Nem tudom.-Leszáltam a motoromról és a a kukánál pillantottam meg, ahogy láttam hányt, odamentem hozzá és a hátát simogattam és hátrafogtam a hófehér haját.
-Ayumi elmegyek a mosdóba ha végeztem akkor körbevezetlek, jó? -Bolintottam és visszamentem Takehiro-hoz, aki a tömeget próbálta oszlatni kevés sikerrel.Felémfordult.
-Nem értem mér hoztad el motorral. -ahogy Takehiro ezt kimondta rögtön bedühödtem nem tudom miért.
-Talán azért mert a húgom és amúgy is nem értem miért vagy vele bunkó. -Felemeltem a hangomat.
-Mert nem bírom azt a félős libát túl fé..-Nem tudta végigmondani mert lekevertem neki egy pofont amitől elesett, mindenki meg ijedt és hátrébb ment.
-Ezt még is hogy merted megtenni?-Kérdezte miközben felállt és leporolta magát, megragadta akarom és magához húzott tekintete nem tetszett mint aki itt helyben meg akar ölni.
-Talán azért mert a húgomat sértegetted és ez az én fülemnek nem tetszett.
-Nem érdekel akkor sem üthetsz meg, ezt ne csináld soha többé mert vissza adom neked-Mondta miközben ordibált és el engedett és elment. Elkényeztetett bunkó idióta segfej paraszt, gondoltam magamban. -Hallottam. -üvöltötte vissza és még mindig előre nézett.
-Remélem is te köcsög paraszt.- Mindenki ijedten nézett, megláttam Yumit a tömegbe odamentem hozzá.
-Yumi miért néz mindenki ilyen ijedten?
-Te épp most dühítetted fel a suli legmenőbb pasiját.
-Tudom és kit érdekel?
- Mindenki szereti Takehirot de ugyan akkor félnek is tőle.
-Hát én nem félek tőle. -Mondtam miközben csípőre tettem a kezem.
-Jó inkább gyere körbe vezetlek.-Yumi kőrbe vezetett az utolsó utunk az igazgatóiba vezetett. Beléptünk az ajtón egy harmincas éveiben járó nő volt ott a papírkupacok közül nézett ki. .Yumira nézett, majd rám. Yumit bizonyára ismeri, mert csak egy futó pillantást vetett rá. Végigmérte öltözékem, majd keményen a szemembe nézett. Én azonban ahelyett hogy elfordítottam volna, álltam a pillantását. Biztos voltam benne, hogy ez is egy olyan letesztelés, hogy mennyire bírom ha figyelnek. De én nem fogok félre nézni, az biztos. Miután belátta ezt a drágalátos Igazgatónk is, a tekintete ellágyult, majd szép lassan vissza ült a székébe.
-Bizonyára ön az ujj diákunk Ayumi Hayakawa, igazam van? -Kérdezte kedves mosollyal,
-Igen igazgatónő én lennék az. -Mondtam nyugott hangon
- Remélem, a legjobbat fogja nyújtani. Kérem ne hozzon szégyent a Hayakawa családra, ha már ön az egyetlen akit mondhatok vér szerinti leszármazottnak.-Mondta ugyan azzal hangnemmel amivel az előbb.
-Na de kérem igazgatónő -A kedves igazgatónő melepődött, folytattam amit akartam mondani.- Nem én vagyok az egyetlen vérszerinti leszármazott a húgom is a család vérszerinti leszármazottja attól még hogy ő nem Hayakawa ha nem Amaya ő még akkor is a család vérszerinti tagja.
-Pont ezt a választ vártam öntől Ayumi.
-Biztos lehet benne. De ha most megbocsát, mennünk kell. Ha jól hallottam most csöngettek be, további szép napot igazgatónő.
-Persze menjenek csak önöknek is további szép napot. -Yumival kimentünk és mentünk folyosón az osztály felé legalább is gondolom hogy oda.
-Yumi? milyenek az osztálytársaink
-Hát eléggé sok szíinűek.
-Kösz ezzel nem nyugtattál meg.-Már az ajtóhoz értünk és Yumi ki nyitotta beléptünk ahogy láttam matek óra van utálom ezt a tantárgyat. A tömzsi tanár úr felénk fordult, ahogy nézem pár centivel magasabb vagyok nála.
-Maga lenne az ujj diák? -Kérdezte nullával eggyenlő életkedvel, neki sem lehet a kedvence a tanittás, vagy csak fáradt.
-Igen a nevem Ayumi Hayakawa.
-Ez az én motorom hogy kerül ide?
-Tegnap éjjel hozták, nem akartunk felkelteni téged. -Mondta Yumi.
-Jaj de örülök neked drága motorocskám. -Yumi és Takehiro furán néztek rám.
-Mivan?
-Semmi semmi. -Mondták egyszerre. Végig néztem a drága húgomon és a stílusa nem tetszik , egy rózsaszín szoknya egy barna boka csizmával aminek magas a sarka,
-Hugi te mivel mész?-Kérdeztem kedvesen.
-Gyalog,
-Dehogy mész gyalog természetesen fel szállsz mögém .
-De.
-Nincs de felszálsz és kész -Mondtam miközben fel szálltam a motorra és felvettem a sisakom Yumi fel szállt és felvette a másik sisakot bepörgettem a motort hiro is az övét. elindultunk tudtam merre van mert este megnéztem a telómon lévő alkalmazás segítségével, száznegyvennel mentem nem láttam Takehiro motorját befordultam a sarkon és akkor láttam meg, begyorsítottam, egymás mellet haladtunk mintha versenyeznénk
beértünk a suliudvarra nagy port kavartunk egymással szembe köröztünk a nagy hangzavarra a fél suli kirohant voltak akik az ablakból nézték, megálltunk egymással szembe Takehiro levette a sisakját az összes lány sikítozni kezdet és szinte szivecskék voltak a fejük fölött, én is levettem a sisakom mikor rám néztek súgdolózni kezdtek néhányat ki tudtam venni lányoktól "Ez meg ki?" "Nem tudom de nagyon jó a stilusa" Meg hogy " Miért jöttek együtt?" A fiuk meg ijeneket hogy " Ez a csaj nagyon dögös" Úgy látom tetszem nekik. Yumi nem volt mögöttem.
-Hol van Yumi?-Kérdeztem Takehiro-tól.
-Nem tudom.-Leszáltam a motoromról és a a kukánál pillantottam meg, ahogy láttam hányt, odamentem hozzá és a hátát simogattam és hátrafogtam a hófehér haját.
-Ayumi elmegyek a mosdóba ha végeztem akkor körbevezetlek, jó? -Bolintottam és visszamentem Takehiro-hoz, aki a tömeget próbálta oszlatni kevés sikerrel.Felémfordult.
-Nem értem mér hoztad el motorral. -ahogy Takehiro ezt kimondta rögtön bedühödtem nem tudom miért.
-Talán azért mert a húgom és amúgy is nem értem miért vagy vele bunkó. -Felemeltem a hangomat.
-Mert nem bírom azt a félős libát túl fé..-Nem tudta végigmondani mert lekevertem neki egy pofont amitől elesett, mindenki meg ijedt és hátrébb ment.
-Ezt még is hogy merted megtenni?-Kérdezte miközben felállt és leporolta magát, megragadta akarom és magához húzott tekintete nem tetszett mint aki itt helyben meg akar ölni.
-Talán azért mert a húgomat sértegetted és ez az én fülemnek nem tetszett.
-Nem érdekel akkor sem üthetsz meg, ezt ne csináld soha többé mert vissza adom neked-Mondta miközben ordibált és el engedett és elment. Elkényeztetett bunkó idióta segfej paraszt, gondoltam magamban. -Hallottam. -üvöltötte vissza és még mindig előre nézett.
-Remélem is te köcsög paraszt.- Mindenki ijedten nézett, megláttam Yumit a tömegbe odamentem hozzá.
-Yumi miért néz mindenki ilyen ijedten?
-Te épp most dühítetted fel a suli legmenőbb pasiját.
-Tudom és kit érdekel?
- Mindenki szereti Takehirot de ugyan akkor félnek is tőle.
-Hát én nem félek tőle. -Mondtam miközben csípőre tettem a kezem.
-Jó inkább gyere körbe vezetlek.-Yumi kőrbe vezetett az utolsó utunk az igazgatóiba vezetett. Beléptünk az ajtón egy harmincas éveiben járó nő volt ott a papírkupacok közül nézett ki. .Yumira nézett, majd rám. Yumit bizonyára ismeri, mert csak egy futó pillantást vetett rá. Végigmérte öltözékem, majd keményen a szemembe nézett. Én azonban ahelyett hogy elfordítottam volna, álltam a pillantását. Biztos voltam benne, hogy ez is egy olyan letesztelés, hogy mennyire bírom ha figyelnek. De én nem fogok félre nézni, az biztos. Miután belátta ezt a drágalátos Igazgatónk is, a tekintete ellágyult, majd szép lassan vissza ült a székébe.
-Bizonyára ön az ujj diákunk Ayumi Hayakawa, igazam van? -Kérdezte kedves mosollyal,
-Igen igazgatónő én lennék az. -Mondtam nyugott hangon
- Remélem, a legjobbat fogja nyújtani. Kérem ne hozzon szégyent a Hayakawa családra, ha már ön az egyetlen akit mondhatok vér szerinti leszármazottnak.-Mondta ugyan azzal hangnemmel amivel az előbb.
-Na de kérem igazgatónő -A kedves igazgatónő melepődött, folytattam amit akartam mondani.- Nem én vagyok az egyetlen vérszerinti leszármazott a húgom is a család vérszerinti leszármazottja attól még hogy ő nem Hayakawa ha nem Amaya ő még akkor is a család vérszerinti tagja.
-Pont ezt a választ vártam öntől Ayumi.
-Biztos lehet benne. De ha most megbocsát, mennünk kell. Ha jól hallottam most csöngettek be, további szép napot igazgatónő.
-Persze menjenek csak önöknek is további szép napot. -Yumival kimentünk és mentünk folyosón az osztály felé legalább is gondolom hogy oda.
-Yumi? milyenek az osztálytársaink
-Hát eléggé sok szíinűek.
-Kösz ezzel nem nyugtattál meg.-Már az ajtóhoz értünk és Yumi ki nyitotta beléptünk ahogy láttam matek óra van utálom ezt a tantárgyat. A tömzsi tanár úr felénk fordult, ahogy nézem pár centivel magasabb vagyok nála.
-Maga lenne az ujj diák? -Kérdezte nullával eggyenlő életkedvel, neki sem lehet a kedvence a tanittás, vagy csak fáradt.
-Igen a nevem Ayumi Hayakawa.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)