A pasim. 2 fejezet

Épp le akartam szállní róla amikor megfogta a derekamat és vissza húzott. -Ne, merészelj leszállní.-Miért ne?-Mert, én nem akarom.-Miért nem?-Túl sokat kérdezel. -mosolyodot el-Ez nem válasz. -Mikor ezt kimodtam fordultunk eggyet de ugy hogy most Takehiro, rajtam feküdt és megcsokolt, mikor elszakdt a számtól megpofoztam de úgy hogy le esett rólam. -Hé ez fájt-Nem érdekel, megmondtam hogy ne csókólgas.-Gyere menjünk el sétálni, és akkor elmondom miért kell hozzámjönnöd és hogy ki az a fehérhaju lány.-oké. -Takehiro val elmentünk egy közeli parkba, sétáltunk utánna leültünk a fűbe, és ott mindent elmondot hogy mi történt, és hogy Yumi a húgom. Takehiro közeleb jött és meg akart csókolni de még meg akadályoztam. -Ne ezt nem engedhetem.-Miért nem?-Mert van már pasija. -Szólaltmeg egy ismerős hang és felrántott magához, megölelt és meg csókolt.-Te meg ki a szöszmösz vagy?- kérdezte, Takehiro miközben felállt, olyan tekintettel nézet Akito-ra hogy ölni tudot volna a szemével.-Én Akito Akimoto vagyok, Ayumi pasija.-Nekem meg a menyasszonyom. -Mondta Takehiro. most látom hogy Takehiro fél fejel magasabb mint Akito.-Igaz ez? édes szerelmem.-Igen a születésem előtt úgy alakultak a dolgok, hogy hozzá kell majd mennem ehez az idiótához. - Mutattam Takehiro-ra.-Hát igen. Mondta Takehiro. -Hé. -elmosolyodtam kiváncsi voltam mikor esik le neki hogy idiótának neveztem.-Én ezt nem hagyom.- Mondta Akito, határozott hangnembe.

-Haha mintha megtudnád akadályozni, törpe. -mondta nevetve Takehiro, miközben kihúzta magát.

-Vigyázz kivel beszélsz vérszívó.-Fenyegetsz korcs? -Akito egyre mérgesebb lett, nem szereti ha korcsnak hívják.-Akito nyugalom. -Akito nem hallgatott rám átvátozot vérfarkassá,

                                                                   

 Takehiro harci pozt vett fel, megpróbáltam visszatartani Akitot, de nem ment Takehiro és Akito egymásnak ugortak nem bírtam leállítani őket. úgy lett ennek a verekedésnek vége hogy Takehiro egy fának repítette, várjunk nem repítette hanem, szó szerint odavágta. és a feje még vérzett is odafutottam Akito-hoz.-Akito édes szerelmem, kelj fel. -Ébrezgedtem de nem kelt fel, a szívéhez tettem a kezem már alig éreztem de még dobogott. felálltam és a pálcámat Takehirora szegeztem.

-Ennyire nem kellet volna megverned, te, te nem vagy normális, ha nagyobb baja van mint egy kis ájulás agyrázkódás, és egy kis seb, akkor megöllek, most pedig elviszem Akito-t a legközelebbi kórházba.

-Te. nem. mész.sehova. -Mondta miközben odajött hozzám és neki nyomott a fának.

-Nekem te nem parancsolhatsz.- Mondtam miközben  próbáltam ki szabadulni

-De igen, és nem mehetsz sehova.-Mondta miközben megszorította az eggyik karomat.-Mondom engedj el.-El löktem magamtól és

vettem a pálcámat Akito-ra szegeztem. vingardium levi-ószá. ahogy ezt kimondtam Akito lebegett 1 méterrel a föld fölött volt, lebegtettem irányítani tudtam a pálcámmal. Takehiro utánnam  kiabált. -Elmehetsz de holnap vissza kell jönnöd.- Elmentem a kórházig és amíg Akito-t meg vizsgálták addig felhívtam az apját, kocsival jön 2 óra és itt lesz. kijött az orvos.   

-Egy kicsit beverte a fejét pár napig szédülni fog ezért maradjon ágyba, és ne haggyad hogy tul mélyen aludjon fél órán ként éberesszed fel. és a seb az csak egy kis horzsolás nem lett más baja. még két órát bent kell maradnia.-Mondta az orvos végig a szemembe nézve

-Bemehetek hozzá?

-Igen. - bementem Akito hoz már kezdet ébredezni.

-A... Ayumi?-Szólalt meg kómásan rekedtes hangon

-Itt vagyok szerelmem. - ez fura nem szoktam senkit szerelmemnek hívni egy pasimat se szoktam így hívni-Hol vagyok?-Kórházban, verekedtél és megsérültél.

-Ja tényleg összeverekedtem azzal a Takehiro val vagy kivel.

-Igen felhívtam apádat, három óra és itt lesz.

-Oké, szívem. -eltelt két óra Akito-t kiengedték, felhívtam az apját és mondtam neki hogy hova jöjjön, amúgy az apjának minden országban minden városban van egy szállodája és egy nagy háza, mi a házba mentünk, nem megyünk szállodába ha van egy óriási ház ami Akito apjáé. -Miért kell hozzá menned ahoz a hülyéhez?-Kérdezte miközben megfogta a kezemet

-Mert hogy anyám azt akarta hogy  a vámpírok és a  vámpír vadászok ne harcoljanak ezért el ment a vámpír királyhoz a Takehiro apja, és a király azt kérte cserébe hogy vagy én vagy Yumi valamelyikünk menjen hozzá Takehiro-hoz és ők engem választottak Yumi pedig  öt éves korunk óta a kastélyban lakik és ő ott cseléd ő még emlékezett rám de én nem emlékeztem rá.

-Neked van egy testvéred?

-Igen egy iker húgom, ugyan annyi idős mint én csak ő késöbb született pár órával. -Még beszélgettünk míg oda értünk. Mondtam Akito-nak hogy feküdjön le tíz percig ezen veszekedtünk mert ő nem akart én meg nem akartam hogy baja legyen meg amúgy is orvosi utasítás. Végül sikerült le fektetnem. Hallottam hogy nyílik az ajtó  lementem és megjött Aki-drágám apja

-Szia Ayumi.-

Jó napot.-Köszöntem kedvesen

-Akito hogyvan? mit mondot az orvos?-Akito jobban van. az orvos azt mondta hogy a fején a seb egy kis horzsolás. és egy kicsit még szédülni fog ezért pár napig ágyban kell maradnia.-Hogy történt ez a verekedés? és kivel verekedet? és mi a fajtája?

-Egy vámpírral akit Takehiro Hanari-nak hívnak. beszélegettem mert elmodta hogy miért rablotatak el és hogy van egy húgom, és akkor Takehiro meg akart csókolni Akito épp akkor jött és Takehiro kinevette Akitot Akito visszavágot azzal hogy azt mondta vigyázz kivel beszélsz vérszívó, Takehironak az volt a válasza hogy -Fenyegetsz korcs? erre Akito átváltozot Takehiro harci pozt vett fel és egymásnak ugrottak és a verekedés végén Takehiro Akitot egy fának repitette szó szerint odavágta. és igy kötöt ki a kórházba én vittem be.-Mondtam hadarva

-Milyen jogon csókolgatja egy vámpír,egy vérfarkas barátnőjét? - ugy látszik mr Akimoto nagyon mérges,

-Ayumi szerelmem légy szíves gyere ide. -kiabált Akito, rögtön fel is mentem hozzá. -Igen? szívem.-Feküdj mellém, légyszí. - nézet rám nagy bociszemekkel. leültem mellé az ágyra.-Akito édes fiam melyik szobába vagy?-a 271-be. -bejött Akito apja,-Ayumi a szobaszámot nem akartad volna megmondani? nem szoktam hozzá ehez a futáshoz.-Nem kérdezete. - nevettünk ezen mind a hárman

-Gyerekek én magatokra hagylak titeket.- mr Akimoto kiment. akito átkarolta a derekamat és magához huzot felemeltem a lábam le eset róla a magassarkú és fel tudtam tenni a lábamat az ágyra a kezemet Akito mellkasára tettem és megpusziltam ő pedig rám feküdt és csókolgatni kezdett miután végzett beszélgettünk és a kezem még mindig a mellkasán volt és a fejemet is a mellkasára hajtottam. és úgy aluttunk.

Reggel mikor felkeltem Akito már ébren volt.-Jo reggelt életem. -mondta miközben meg puszilta a homlokomat-Jo reggelt. Te ha legközeleb horkolsz amikor veled alszok akkor, egy zoknit tömök a szádba.-Nem is horkolok.-De horkolsz.-Szívem te neked rossz a füled met én sose ho... -nem tudta befejezni mert megcsókoltam. -Te aztán tudod hogy kell engem elhalgattatni. elmosolyodtam aztán felkeltünk és lementünk reggelizni. reggeli után vissza kellet mennem Takehiro-hoz.-Szia Ayumi. -köszöntöt Takehiro mérgesen nézet rám.-Szia.- nem tudtam továbmenni mert beállt elém. amikor kiakartam kerülni pont arra lépet amerre én.-Nem mész sehova, amig, bocsánatot nem kérsz tölem amiért, úgy beszéltél velem tegnap.-Én kérjek bocsánatot? én? kérdeztem felháborodva.-Igen tiszteletlen voltál velem.-Addig álj féllábon. -mondtam összeszükült szemekkel.

•  

 

 

elrablás és egy fura találkozás 1 fejezet

A könyvtárban vagyok, hirtelen egy nagy kígyó sárgás vöröses szemeit látom amitől ledermedek. levegőt kapkodva felültem az ágyamra. folyton csak ez az álom de talán azért mert amikor a Roxfort boszorkány és varázsoló képző szak iskolába jártam, az egyik évben, egy baziliszkusz kígyó szemébe véletlen belenéztem és ledermedtem, pont a könyvtárban. na mind egy felöltöztem a pálcámat beraktam a tokjába és az akasztós részével a nyakamba raktam és el akartam futni, Akitohoz a vérfarkas pasimhoz a még nem indul a gépem, mert szeretnék vele beszélni addig van még két órám.-Ayumi Hayakawa?-Igen-Velem kell jönnie.-Az ki van zárva.-Bízzon bennem kisasszony. engem attol az intézménytöl küldtek.ahova maga készül-Bizonyítsa be. -Mondtam miközben összefontam magam előtt a karjaimat. erre előhúzott egy papírt a kabátjából és felém mutatta.- Ez igazinak tűnik. -amugy meg nem csak kíváncsi vagyok nagyon.-Mert az is. most pedig száljon be. a csomagjait majd utána küldjük.-Jó de a fönixemet a kutyámat a lovaimat motoromat és a könyveimet, is.-Rendben. most pedig beszállás. -beszáltam a fekete autoba, és bámultam előre rezzűletlen arc-al-Valami baj van, kisasszony?-Hova visznek? Korea a másik irányban van, és tudom hogy az az irat nem igazi.- fordultam felé-Nem mondhatom el, én csak a feladatot teljesítem. -Hirtelen elkezdtem szédülni, és elájultam. mikor felébredtem egy szobában voltam, fekete, piroscsip-kés párna rozsaszin takaró fehér lepedő.-hol, a fenében vagyok? -suttogtam miközben felültem. láttam egy diófából készült könyvespolcot, egy ugyanúgy diófából készült asztalt ami mögöt egy fekete bőr szék volt szekrényt, szintén diófából egy fa ajtót diófából, a fal lila színű. felálltam, bejött egy fehérhajú lány.-Szia mi a neved?-kérdezte miközben végig a padlót nézet.-Ayumi Hayakawa és a tie... -Nem tudtam megkérdezni a nevétmert elfutott. utána futottam még végül beleütköztem valakibe, és majdnem hanyatt estem de csak majdnem, az illető elkapot és talpra állított.-Nem tudnál jobban vigyázni?-Morduld rám.-Már nem azért, de ha látod hogy jön valaki akkor arrébb kéne álni nem gondolod?-végig nézetem rajta fekete farmer gatya fekete póló fekete bőrdzseki. piros szem holló fekete tökélletesen beállított haj, hó fehér bőr, szépen ívelt ajkak. 2 és fél fejel magasab nálam.és izmos. tipikus rossz fiús lázadó aki után döglenek a csajok. miután már egy ideje bámultam kaptam egy kis önélégült vigyor-Hát ha még csak jöttél volna félre állok de te rohantál mint egy őrült, igy várható volt hogy eldöglesz.-Hé nem is döglöttem el.-Csak majdnem. -Állj félre.-mondtam parancsoló hangon.-Elöbb mond meg a neved.-most már szabályosan vigyorgott. idegesitt.-Nem mondom meg.-Mosolyogtam, -Akkor itt fogsz dekkolni egész éljel mert addig, nem állok félre.-Én nem mondom meg.-most már én is szabályosan vigyorgtam és végig a szemébe néztem nem hiszem el hogy létezik ilyen szép szem.-Nem sietek én sehova. -fonta össze karjait maga elött és nekidölt a falnak-Én ráérek. -fontam össze karjaimat én is, magam elött -Takehiro Hanari vagyok.-örülök, nem láttál egy fehér haju lányt erre futni? -léptem elörébb 1 lépést-Talán, Elöbb haljam a nevedet. - ö is elöréb lépett -Addig nem szálsz le rolam. igaz? -bolintot. - Ayumi Hayakawa vagyok. közelebb jött addig amedig tényleg már csak 1 centi volt köztünk.-Hiányoztál drága.-sutogta miközben nekinyomott a falnak. és megcsókolt. nem viszonoztam. mikor elszakadt a számtól felpofoztam, még mindig vigyorgot.-Még egyszer megcsókolsz megtanitalak repülni a fizika törvényével. -durr még egy pofon már letöröltem azt az önelégült vigyort a képéről.-Tudod te egyáltalán hogy én ki vagyok?-egy hülye tini aki mindig mindent megkap, gondolom.-Hát nem drágaságom, tévedsz.-Mi dehát nem is mondtam ki, vagy igen? mert ha nem akkor valami gondolat olvaso féle és nem mugli akkor varázsolhatok-Hát nem szívem, ne aggodj nem mondtad ki, és nem vagyok mugli hanem én vámpír vagyok sőt még több is, a vámpírok hercege vagyok te pedig édesem a hires boszorkány, Aravella Hayakawa, lánya vagy, és az én menyasszonyom. - mosolygot, ujra le kéne törölnöm azt a mosolyt a képéről.-Az lehetetlen vámpírok nem léteznek csak vérfarkasok, a vámpírt csak kitalálták a vérfarkasok ellenségének.-hirtelen megszédültem és elájultam.felébrettem de nem nyitottam ki a szemem mindenre emlékszem ami tegnap történt csak a srác nevére nem, valmi Takhiro, vagy Tuoshiro, nem megvan, Takehiró, te meghalsz. az oldalamra akartam fordulni de két erös izmos kar volt körémfonodva és kiheztartoznak gondolom Takehiro hoz és még a tesét is érzem a saját testemen de nincs rajtam a teljes testsúja. kinyitottam a szemem a szánkat fél centi választotta el.-Ha nem szálsz le rolam nem éred meg a holna... -nem tutam végimondani mert megbuszilt én meg olyan vörös lettem hogy az arcszínemet egy rák is kinevetné.-Aranyos vagy amiko... -nem tudta végimodani mert a kezemmel lelögtem magamrol és a földön landolt, az arcára nézve kitört belőlem a nevetés. -Igen kinevetsz? jolvan Ayumi gyere csak. le rántot magához és most én feküdtem rajta.-Ezt még egyszer megcsinálod olyan aprová varázsollak hogy egy hangya is nagyobb lessz nálad, amugy is nem tudnál figyelni? akár össze is törhetett volna a ... hol.. van.. a ... pálcám?-Az éljeli szekrényen. -vigyorgot, hu de megtudnám ölni.