4 fejezet. . Ayumi gonosz oldala visszatér part 2

- Igen a nevem Ayumi Hayakawa.- meredtem magam és semmi kedvem nem volt az életemről beszélgetni

- Rendben Mss.Hayakawa osztályfőnöki órán majd bemutatkozik, most pedig üljön le az első padba. - mutatott a barnás kissé rozoga padra

- Abba?- Kérdeztem vissza meglepetten. A játék elkezdődik.

-Igen Mss.Hayakawa. - felelte unottan .

-Ki van zárva. – a hangom elég flegmára változott a tekintetemből pedig áradt a keserűség

- Oda ül. – a tanár egyre dühösebb volt én pedig élveztem a helyzetet

- Tényleg? És ezt melyik kezes lábas kis pizsijében álmodta? - Kérdeztem gúnnyal átitatott hangon és a nevetéstől fulladozva, igen jót röhögtem a saját beszólásomon. Az osztály összes tagjától egyszerre jött egy "Ú úgy látszik, van itt egy rossz kislány."- bár érezhető volt a hangjukban, hogy gúnyolódni akarnak, de gondoltam én megmutatom nekik

- Bocsánat nem értettem, mit mondott Mss.Hayakawa?- Kérdezte egyre dühösebben

- Arról ne is álmodjon, hogy oda ülők. - Mondtam flegmán és reméltem most már felfogja. Majd elmosolyodtam gonoszul. - Vagy talán másik nyelven mondjam? Esetleg adjam írásban? - Kérdeztem pimaszul és ördögien vigyorogva. Időközben az osztálytársaimnak megtetszett a dolog és csak nevetek, az én arcomról pedig továbbra se ült ki a vigyor.

- Mégis mit képzel magáról? – a tanár egyre kínosabban érezte magát, de ez engem csöppet se zavart

- Semmi olyat, ami azt mondaná egoista vagy sznob vagyok. Csak maga nem értette meg elsőre, hogy nem ülök az első padba. - folytattam a vitát

- Ha akar, ha nem, de oda fog ülni. - erőszakoskodott

- Nem. - Mondtam, de már nem vigyorogtam annyira. Még vagy úgy öt percig folytattuk a veszekedést, a jövőbeli osztályom már a hasát fogta a röhögéstől volt, aki majdnem ki esett a padból vagy épp az asztalát verte. - Akkor oda ül, ahova akar, de üljön már le egy rongyos székre. – egyre idegesebb volt, és már nem érdekelte mit csinálok, viszont valamit elkezdett firkálni egy papírra Győztes egyben nagyképű és gonosz mosollyal elindultam az ablak felőli padsor leghátsó padjáig ahol nem ült senki és most már onnan néztem osztályom. Mindegyiket megnéztem magamnak, és elsőre furcsának tűntek. Előttem két barna hajú fiú ült, ő előttük a húgom és egy világos lila hajú és szemű szemű csaj ült. A stílusa talán, mint a húgomé, biztos ettől olyan jó barátnők lehetnek. Vagy nem! Az első két padsor mind az él tanulóké volt ahova a húgom is tartozott. A kis stréber! Még nem tudja mi az élet! A középső padsor harmadik padjába egy szőke és egy fekete hajú csaj ült szőke csaj ült, akik a tanárra figyeltek, öltözködésük kicsit kihívó, de azért jegyzeteltek és inkább a tanárra figyeltek. A negyedikbe két fiú ült a padban egy kék és egy fekete hajú. A kék hajú rózsaszín a másik kék szemmel, és a padjuk alatt neteztek. Mögöttük pedig egy lila hajú csaj fekete szemekkel ült meg egy fehér hajú kék szemű srác. A srác felém kapta tekintetét és nekem valahogy olyan ismerős

A srác fogott egy papírt és firkantott rá valamit, összegyűrte majd felém dobta én meg elkaptam majd.

"Nem is tudtam hogy a tesóim kurvája is szokott suliba járni, ez de érdekes egy ringyo iskolában. Azt csodálom hogy nem csak egy fenekedet takaró miniszoknyába és egy V kivágásos csillámos fekete fölsőben vagy."

Mikor elolvastam nem tudtam rá mit mondani csak zavarban voltam de egy perc után összeszedtem magam és írtam választ.

"Nem vagyok kurva. De te honnan is vagy ismerős?"

Visszadoptam neki majd vigyorogva kapart rá valamit és visszadopta.

"Leon Hanabusa vagyok, szívi"

Kikerekedtek szemeim a döbbenettől. Hanabusa? Sakura Hanabusa egyik bátya akit még nem ismertem meg. A gondolat menetemet egy másik galacsin szakította meg ami az orrom előtt repült el.

"Na miven édeském? Csak nem lepődtél meg ezen. Hisz Zero kiköpött mása vagyok." Épp vissza akartam írni de valaki kitépte a lapokat kezeim közül. Felnéztem és a tanár állt a padom előtt.

-Első nap már az igazgatóiban fog kikötni. ezt hallgassátok mit írogatott Leonnal. Nem is tudtam hogy a tesóim kurvája is szokott suliba járni, ez de érdekes egy ringyó iskolában. Azt csodálom hogy nem csak egy fenekedet takaró miniszoknyába és egy V kivágásos csillámos fekete fölsőben vagy . Nem vagyok kurva. De te honnan is vagy ismerős? Leon Hanabusa vagyok, szívi. Na mi van édeském? Csak nem lepődtél meg ezen? Hisz Zero pontos mása vagyok. -Az osztályom sőt még a tanár is röhögött. Volt ki majdnem kiesett a padból. -Nyomás az igazgatóiba. - Leonnal felálltunk és dühösen kimentünk az ajtón.

-Ez megalázó volt, az első napomon raádásul. Én ki foglak téged nyírni.-Bekopogtam az igazgatóiba és a drága igazgatónőnk nyitott ajtót.

-Mss.Hayakawa, Mr.Hanabusa, mégis mit keresnek itt?- Kérdezte meglepődötten majd beinvitált minket. Gyors elmondtam neki mi történt, ő meg azt mondta nyugodtan elmehetünk. Győzedelmes mosollyal léptem ki az ajtón. Leon ment a maga útjára és próbált nem röhögni azon hogy milyen dühös voltam még az előbb. Valaki utánam kiáltott és azonnal felismertem a hangot íg1y megfordultam.

-Első nap az igazgatóiba? -Kérdezte Sakura mosolyogva.

-Igen, a bátyádnak hála.-Mondtam még mindig vigyor ült a képemen de mérges is voltam arra a gyökérre.

-Sajnálom. Leon kicsit nagyon idióta és ő egy esper. Jobb ha távol maradsz tőle.- Mondta Sakura. Tudtam hogy igaza van. félek az esperektől

-Semmi baj, ne te kérj bocsánatot miatta. -Mondtam. Megláttam a Húgomat a padtársa és Debi meg  egy fehér hajú, sötét vörös szemű, esper  srác társaságában.

-Sziasztok. - Köszöntek egyszerre.

-Sziaszok.-Köszöntünk vissza mi is egyszerre. -Ti kik vagytok? ha szabad kérdeznem.

-Én Maria Gremory vagyok -Mondta a kiscsaj félénken.

-Én meg Accelerator Blood. -Mutatkozott be a srác. Ördögien és gonoszul elvigyorodott mikor látta hogy lesápadtam és remegtem.

-Deborah! Én azt még értem hogy Yumi nem tudja hogy a nővére fél az esperektől, na de te aki ott voltál annál az incidensnél

Yumi


Ayumiról amit hallok most el sem hiszem. Mikor Accelerator bemutatkozott neki úgy tűnt fél tőle pedig Ayumi ha gonosz akkor semmitől és senkitől nem fél.

-Gonosz de azért jó is bár lehet hogy csak akkor viselkedik gonoszul mikor rossz napja van, nem tudom.-Mondta Sakura a plafont bámulva mintha az olyan érdekes lenne.

-Nem hiszem. Ayumi nem lehet gonosz ahoz túl kedvesnek néz ki. -Mondtam a nővéremet védve.

-De lehet. Régen szírén hangja volt. Ezt úgy értsd hogy már akkor is jó hangja volt de képes volt vele másokat befolyásolni, ezt elvettük tőle és már nem képes erre de bármikor visszatérhet-e képessége. - Mondta Deborah kicsit lejjebb véve a hangját.

-Gyertek menjünk, nem lenne jó ha Ayumi ezt meghallaná mert még a végén eszébe jut gonosznak lenni.-Felmentünk a lépcsőn és végig mentünk egy hosszú folyosón ahol eddig még nem jártam. Felmentünk egy lépcsőn ami fából volt és felértünk szerintem a padlásra.

-Miért jöttünk ide?

-Ide nem nagyon járnak fel.-Mondta Sakura miközben leült egy poros székre.

Ayumi

kicsengettek óráról és már mentem is ki mert a kövi ének amin én nem vehetek rész még. Kimentem az udvarra le ültem egy padra és elővettem a mp4-emet bedugtam a fülhallgatót a fülembe és hallgattam az ak26 báty. Becsuktam a szemem és énekelgettem halkan. Kinyitottam a szememet a szám végén, és láttam hogy Takehiro áll elöttem. Mellkasa előtt összefonta karjait és az egyik lábával dobogott.

-Várok. -Mondta dühösen.

-Mire?

-Arra hogy bocsánatot kérj tőlem a reggeliért. -Mondta kicsit felemelve hangját.

-Na, arra várhatsz.-Mondtam röhögve mire a hajamnál fogva felemelt a padról. -Azonnal engedj el.

-Majd ha bocsánatot kérsz akkor elengedlek. -Mondta gonoszul mosolyogva. -De ha nem akár úgy is jóvá teheted hogy adsz a finom vérecskédből. -Mondta a nyakamhoz hajolva és a nyakamra nyomott egy csókot majd éreztem hogy a fogai a bőrömet érintik de nem harapott belém.

-Addig állj fél lábon. -Mondtam miközben tökön rúgtam és futni kezdtem de elkapta a bokámat. Magához húzott, a nyakamhoz hajolt csókot nyomott rá, fogai karcolták bőrömet. Próbáltam kiszabadulni karjaiból de nem ment. Fogait nyakamba mélyesztette én pedig felsikítottam, ő pedig kuncogott miközben véremet szívta. Hirtelen Takehiro lerepült rólam. Megláttam Akitot és Leont. A fehér hajú Takehironak ugrott és verekedni kezdtek, a fekete hajú pedig le gugollt hozzám és nyugtatni próbált mert én közben elkezdtem sírni és alig kaptam levegőt. Minden elsötétült kiszállt belőlem minden életerőm. Mikor magamhoz tértem valami puha volt alattam és a derekamon pihent egy kar, legalább is lehet hogy egy kar, nem tudom csukva van a szemem. Nagy nehezen kinyitottam a szemem és majdnem frászt kaptam. az az idióta vérszopó jövedőbeli férjem feküdt mellettem és félig nyitva volt a szeme, mikor felfedezte hogy nem alszom egy csókot nyomott a számra. -Jó reggelt édesem.-Mondta miközben rám feküdt. Semmit nem tudtam tenni mert nem volt hozzá erőm. Csókolgatni kezdett először a számon majd a nyakamon fojtatta. -Mi van? elvitte a cica a nyelved.-Kérdezte kuncogva, de még mindig a nyakamnál volt. Pár perc után lett annyi erőm hogy lelökjem magamról.

-Ezt mégis hogy képzelted?-Kérdezte dühösen majd adott egy pofont. Éreztem hogy hatalmas erő áramlik szét testembe és elönt a gonoszság. Elkezdtem énekelni és egészen addig daloltam míg Hiro szeme vörösen meg nem villant, ez az végre visszatért a hatalmam. Örülök hogy végre utat engedhetek a gonosz oldalamnak amit apámtól örököltem állítólag. Takehiro felült én pedig felálltam pont előtte voltam.

-Takehiro, Takehiro -Kezdtem dorgálóan. Megint csak gonoszul elmosolyodtam.-Te tényleg azt hitted hogy én jó kislány vagyok, igaz? -Kérdeztem majd  hátat fordítottam neki. -Hát nem vagyok az. -Mondtam gonoszul elmosolyodva.

Wattpad

Helóka nyalóka  a blogomat ki raktam a Wattpadra, egy kicsit át írtam de itt is át lett

https://www.wattpad.com/284959803-egy-furi-l%C3%A1ny-furi-%C3%A9lete-1-fejezet-elrabl%C3%A1s-%C3%A9s-egy

4 fejezet.4 fejezet. . Ayumi gonosz oldala visszatér part 1

Elindultam lefelé hiro-hoz és mikor leértem megláttam.
-Ez az én motorom hogy kerül ide?

-Tegnap éjjel hozták, nem akartunk felkelteni téged. -Mondta Yumi.
-Jaj de örülök neked drága motorocskám. -Yumi és Takehiro furán néztek rám.
-Mivan?
-Semmi semmi. -Mondták egyszerre.  Végig néztem a drága húgomon és a stílusa nem tetszik , egy rózsaszín szoknya egy barna boka csizmával aminek magas a sarka,

                                    

A drága hugocskám ízlésficamos hányingerem van ettől az összállítástól,  de attól még játszhatom a kedveset és azt a nővérkét aki szereti a hugocskáját. Takehironak is van egy motorja jól néz ki.

-Hugi te mivel mész?-Kérdeztem kedvesen.
-Gyalog,
-Dehogy mész gyalog természetesen fel szállsz mögém .
-De.
-Nincs de felszálsz és kész -Mondtam miközben fel szálltam a motorra és felvettem a sisakom Yumi fel szállt és felvette a másik sisakot bepörgettem a motort hiro is az övét. elindultunk tudtam merre van mert este megnéztem a telómon lévő alkalmazás segítségével, száznegyvennel mentem nem láttam Takehiro motorját befordultam a sarkon és akkor láttam meg, begyorsítottam, egymás mellet haladtunk mintha versenyeznénk
beértünk a suliudvarra nagy port kavartunk egymással szembe köröztünk a nagy hangzavarra a fél suli kirohant voltak akik az ablakból nézték, megálltunk egymással szembe Takehiro levette a sisakját az összes lány sikítozni kezdet és szinte szivecskék voltak a fejük fölött, én is levettem a sisakom mikor rám néztek súgdolózni kezdtek néhányat ki tudtam venni lányoktól "Ez meg ki?" "Nem tudom de nagyon jó a stilusa" Meg hogy " Miért jöttek együtt?" A fiuk meg ijeneket hogy " Ez a csaj nagyon dögös"  Úgy látom tetszem nekik. Yumi nem volt mögöttem.
-Hol van Yumi?-Kérdeztem Takehiro-tól.
-Nem tudom.-Leszáltam a motoromról és a a kukánál pillantottam meg, ahogy láttam hányt,  odamentem hozzá és a hátát simogattam és hátrafogtam a hófehér haját.
-Ayumi elmegyek a mosdóba ha végeztem akkor körbevezetlek, jó? -Bolintottam és visszamentem Takehiro-hoz, aki a tömeget próbálta oszlatni kevés sikerrel.Felémfordult.
-Nem értem mér hoztad el motorral. -ahogy Takehiro ezt kimondta rögtön bedühödtem nem tudom miért.
-Talán azért mert a húgom és amúgy is nem értem miért vagy vele bunkó. -Felemeltem a hangomat.
-Mert nem bírom azt a félős libát túl fé..-Nem tudta végigmondani mert lekevertem neki egy pofont amitől elesett, mindenki meg ijedt és hátrébb ment.
-Ezt még is hogy merted megtenni?-Kérdezte miközben felállt és leporolta magát, megragadta  akarom és magához húzott tekintete nem tetszett mint aki itt helyben meg akar ölni.
-Talán azért mert a húgomat sértegetted és ez az én fülemnek nem tetszett.
-Nem érdekel akkor sem üthetsz meg, ezt ne csináld soha többé mert vissza adom neked-Mondta miközben ordibált és el engedett és elment. Elkényeztetett bunkó idióta segfej paraszt, gondoltam magamban. -Hallottam. -üvöltötte vissza és még mindig előre nézett.
-Remélem is te köcsög paraszt.- Mindenki ijedten nézett, megláttam Yumit a tömegbe odamentem hozzá.
-Yumi miért néz mindenki ilyen ijedten?
-Te épp most dühítetted  fel a suli legmenőbb pasiját.
-Tudom és kit érdekel?
- Mindenki szereti Takehirot de ugyan akkor félnek is tőle.
-Hát én nem félek tőle. -Mondtam miközben csípőre tettem a kezem.
-Jó  inkább gyere körbe vezetlek.-Yumi kőrbe vezetett az utolsó utunk az igazgatóiba vezetett. Beléptünk az ajtón egy harmincas éveiben járó nő volt ott a papírkupacok közül nézett ki. .Yumira nézett, majd rám. Yumit bizonyára ismeri, mert csak egy futó pillantást vetett rá. Végigmérte öltözékem, majd keményen a szemembe nézett. Én azonban ahelyett hogy elfordítottam volna, álltam a pillantását. Biztos voltam benne, hogy ez is egy olyan letesztelés, hogy mennyire bírom ha figyelnek. De én nem fogok félre nézni, az biztos. Miután belátta ezt a drágalátos Igazgatónk is, a tekintete ellágyult, majd szép lassan vissza ült a székébe.
-Bizonyára ön  az ujj diákunk Ayumi Hayakawa, igazam van? -Kérdezte kedves mosollyal,
-Igen igazgatónő én lennék az. -Mondtam nyugott hangon
- Remélem, a legjobbat fogja nyújtani. Kérem ne hozzon szégyent a Hayakawa családra, ha már ön az egyetlen akit mondhatok vér szerinti leszármazottnak.-Mondta ugyan azzal  hangnemmel amivel az előbb.
-Na de kérem igazgatónő -A kedves igazgatónő melepődött, folytattam amit akartam mondani.- Nem én vagyok az egyetlen vérszerinti leszármazott a húgom is a család vérszerinti leszármazottja   attól még hogy ő nem Hayakawa ha nem Amaya ő még akkor is a család vérszerinti tagja.
-Pont ezt a választ vártam öntől Ayumi.
-Biztos lehet benne. De ha most megbocsát, mennünk kell. Ha jól hallottam most csöngettek be, további szép napot igazgatónő.
-Persze menjenek csak önöknek is további szép napot. -Yumival kimentünk és mentünk  folyosón az osztály felé legalább is gondolom hogy oda.
-Yumi? milyenek az osztálytársaink
-Hát eléggé sok szíinűek.
-Kösz  ezzel nem nyugtattál meg.-Már az ajtóhoz értünk és Yumi ki nyitotta beléptünk ahogy láttam matek óra van utálom ezt a tantárgyat. A tömzsi tanár úr felénk fordult, ahogy nézem pár centivel magasabb vagyok nála.
 -Maga lenne az ujj diák? -Kérdezte nullával eggyenlő életkedvel, neki sem lehet a kedvence a tanittás, vagy csak fáradt.
-Igen a nevem Ayumi Hayakawa.

veszekedés. és sulikezdés 3 fejezet

-Hogy mondtad szívecském?- kérdezet rá mérgesen.-Jól hallotad. -észrevettem hogy valaki figyel minket de nem foglalkoztam vele.- Tudod én igazán nem értem hogy miért te vagy meg sértődve.-Majdnem megölted Akitot, tudsz róla?-Igen képzeld. tudok róla de képzeld nem az volt a célom.-Nem hiszek neked.- elfordultam Takehiro-tol és összefontam magamelőtt a karjaimat.-Ayumi kérlek hídj nekem.-kért már nyugotabb hangon.

-Nem.

-kérlek szépen hídj nekem

-Nem nem nem no

-Légyszii  kérleg  bocsáss meg

-Hah jó de kérj Akitotól bocsánatot ha legközelebb találkozol vele, és ígérd meg hogy ilyet többet nem csinálsz.-Rendben meg ígérem. Gyere menjünk reggelizni.-

Én már ettem.-Az hogy lehet? még csak 8:30 van.-Korán lefeküdtünk korán keltünk és reggeliztünk Aki-drágámal.-

Akito veled aludt?-kérdezte összeszűkült szemekkel.

-Igen együtt aludtunk.

-És mást nem csináltatok az ágyban?-Kérdezte vigyorogva két perc kellet mire rájöttem mire gondol.

-Te komolyan ilyenekre gondsz?

-Igen

-Ezt a kérdést holnap délután tedd fel újra.-Mért akkor mit válaszolsz?-Azt hogy igen-ez most komoly?-Igen.-menny öltözz át négy napja ebbe a göncben vagy.

-oké.-10 percig cicomáztam magam fel vettem egy fekete ujjatlan felsőt egy dekete rövid ujju kabátot egy szaggatott fekete farmert és egy csizmát aminek az egyik cipőfűzője kék a másik zöld hajamat ki engedve hagytam és kihúztam a szemem egy szemceruzával .

-Na végre mi tartott ennyi ideig?-kérdezte miközbe a földet bámulta.

-Szerinted ez két perc alat sikerül bárkinek is-felnézett.

-Ehez elég hat perc is.

-Ja max neked de nekem nem-Ayumi holnaptól iskolába fogsz járni mint én és Yumi.-Te meg akarsz ölni.-ne rinyálj már ez egy olyan suli ahol táncot éneket rajzot és persze az összes többi tantárgyat tanulják.

-Az jo lehet.-Montam  szarkazmussal mert imádok rajzolni énekelni és táncolni de még mindig utállok tanulni

-Az is na én megyek enni te meg addig keresd meg a húgodat.

-Oki - Megkerestem Yumit beszélgettünk Takehiro is beszált a trécselésbe egész nap tök jól elvoltunk, a vacsinál Takehiro elmondta hogy lessz majd a felvételi. Este lefeküdtem aludni, lassan bocsánat kijavítom magam rohat gyorsan eljött a reggel hat harminckor keltem és már fel is öltöztem. egy ejtett vállú pólót, egy fekete szaggatott nadrágot, és egy fekete csizmát vettem fel  hajamat csak meg fésültem  és be hullámosítottam  szememet szemceruzával   kihúztam és mentem is le.

A pasim. 2 fejezet

Épp le akartam szállní róla amikor megfogta a derekamat és vissza húzott. -Ne, merészelj leszállní.-Miért ne?-Mert, én nem akarom.-Miért nem?-Túl sokat kérdezel. -mosolyodot el-Ez nem válasz. -Mikor ezt kimodtam fordultunk eggyet de ugy hogy most Takehiro, rajtam feküdt és megcsokolt, mikor elszakdt a számtól megpofoztam de úgy hogy le esett rólam. -Hé ez fájt-Nem érdekel, megmondtam hogy ne csókólgas.-Gyere menjünk el sétálni, és akkor elmondom miért kell hozzámjönnöd és hogy ki az a fehérhaju lány.-oké. -Takehiro val elmentünk egy közeli parkba, sétáltunk utánna leültünk a fűbe, és ott mindent elmondot hogy mi történt, és hogy Yumi a húgom. Takehiro közeleb jött és meg akart csókolni de még meg akadályoztam. -Ne ezt nem engedhetem.-Miért nem?-Mert van már pasija. -Szólaltmeg egy ismerős hang és felrántott magához, megölelt és meg csókolt.-Te meg ki a szöszmösz vagy?- kérdezte, Takehiro miközben felállt, olyan tekintettel nézet Akito-ra hogy ölni tudot volna a szemével.-Én Akito Akimoto vagyok, Ayumi pasija.-Nekem meg a menyasszonyom. -Mondta Takehiro. most látom hogy Takehiro fél fejel magasabb mint Akito.-Igaz ez? édes szerelmem.-Igen a születésem előtt úgy alakultak a dolgok, hogy hozzá kell majd mennem ehez az idiótához. - Mutattam Takehiro-ra.-Hát igen. Mondta Takehiro. -Hé. -elmosolyodtam kiváncsi voltam mikor esik le neki hogy idiótának neveztem.-Én ezt nem hagyom.- Mondta Akito, határozott hangnembe.

-Haha mintha megtudnád akadályozni, törpe. -mondta nevetve Takehiro, miközben kihúzta magát.

-Vigyázz kivel beszélsz vérszívó.-Fenyegetsz korcs? -Akito egyre mérgesebb lett, nem szereti ha korcsnak hívják.-Akito nyugalom. -Akito nem hallgatott rám átvátozot vérfarkassá,

                                                                   

 Takehiro harci pozt vett fel, megpróbáltam visszatartani Akitot, de nem ment Takehiro és Akito egymásnak ugortak nem bírtam leállítani őket. úgy lett ennek a verekedésnek vége hogy Takehiro egy fának repítette, várjunk nem repítette hanem, szó szerint odavágta. és a feje még vérzett is odafutottam Akito-hoz.-Akito édes szerelmem, kelj fel. -Ébrezgedtem de nem kelt fel, a szívéhez tettem a kezem már alig éreztem de még dobogott. felálltam és a pálcámat Takehirora szegeztem.

-Ennyire nem kellet volna megverned, te, te nem vagy normális, ha nagyobb baja van mint egy kis ájulás agyrázkódás, és egy kis seb, akkor megöllek, most pedig elviszem Akito-t a legközelebbi kórházba.

-Te. nem. mész.sehova. -Mondta miközben odajött hozzám és neki nyomott a fának.

-Nekem te nem parancsolhatsz.- Mondtam miközben  próbáltam ki szabadulni

-De igen, és nem mehetsz sehova.-Mondta miközben megszorította az eggyik karomat.-Mondom engedj el.-El löktem magamtól és

vettem a pálcámat Akito-ra szegeztem. vingardium levi-ószá. ahogy ezt kimondtam Akito lebegett 1 méterrel a föld fölött volt, lebegtettem irányítani tudtam a pálcámmal. Takehiro utánnam  kiabált. -Elmehetsz de holnap vissza kell jönnöd.- Elmentem a kórházig és amíg Akito-t meg vizsgálták addig felhívtam az apját, kocsival jön 2 óra és itt lesz. kijött az orvos.   

-Egy kicsit beverte a fejét pár napig szédülni fog ezért maradjon ágyba, és ne haggyad hogy tul mélyen aludjon fél órán ként éberesszed fel. és a seb az csak egy kis horzsolás nem lett más baja. még két órát bent kell maradnia.-Mondta az orvos végig a szemembe nézve

-Bemehetek hozzá?

-Igen. - bementem Akito hoz már kezdet ébredezni.

-A... Ayumi?-Szólalt meg kómásan rekedtes hangon

-Itt vagyok szerelmem. - ez fura nem szoktam senkit szerelmemnek hívni egy pasimat se szoktam így hívni-Hol vagyok?-Kórházban, verekedtél és megsérültél.

-Ja tényleg összeverekedtem azzal a Takehiro val vagy kivel.

-Igen felhívtam apádat, három óra és itt lesz.

-Oké, szívem. -eltelt két óra Akito-t kiengedték, felhívtam az apját és mondtam neki hogy hova jöjjön, amúgy az apjának minden országban minden városban van egy szállodája és egy nagy háza, mi a házba mentünk, nem megyünk szállodába ha van egy óriási ház ami Akito apjáé. -Miért kell hozzá menned ahoz a hülyéhez?-Kérdezte miközben megfogta a kezemet

-Mert hogy anyám azt akarta hogy  a vámpírok és a  vámpír vadászok ne harcoljanak ezért el ment a vámpír királyhoz a Takehiro apja, és a király azt kérte cserébe hogy vagy én vagy Yumi valamelyikünk menjen hozzá Takehiro-hoz és ők engem választottak Yumi pedig  öt éves korunk óta a kastélyban lakik és ő ott cseléd ő még emlékezett rám de én nem emlékeztem rá.

-Neked van egy testvéred?

-Igen egy iker húgom, ugyan annyi idős mint én csak ő késöbb született pár órával. -Még beszélgettünk míg oda értünk. Mondtam Akito-nak hogy feküdjön le tíz percig ezen veszekedtünk mert ő nem akart én meg nem akartam hogy baja legyen meg amúgy is orvosi utasítás. Végül sikerült le fektetnem. Hallottam hogy nyílik az ajtó  lementem és megjött Aki-drágám apja

-Szia Ayumi.-

Jó napot.-Köszöntem kedvesen

-Akito hogyvan? mit mondot az orvos?-Akito jobban van. az orvos azt mondta hogy a fején a seb egy kis horzsolás. és egy kicsit még szédülni fog ezért pár napig ágyban kell maradnia.-Hogy történt ez a verekedés? és kivel verekedet? és mi a fajtája?

-Egy vámpírral akit Takehiro Hanari-nak hívnak. beszélegettem mert elmodta hogy miért rablotatak el és hogy van egy húgom, és akkor Takehiro meg akart csókolni Akito épp akkor jött és Takehiro kinevette Akitot Akito visszavágot azzal hogy azt mondta vigyázz kivel beszélsz vérszívó, Takehironak az volt a válasza hogy -Fenyegetsz korcs? erre Akito átváltozot Takehiro harci pozt vett fel és egymásnak ugrottak és a verekedés végén Takehiro Akitot egy fának repitette szó szerint odavágta. és igy kötöt ki a kórházba én vittem be.-Mondtam hadarva

-Milyen jogon csókolgatja egy vámpír,egy vérfarkas barátnőjét? - ugy látszik mr Akimoto nagyon mérges,

-Ayumi szerelmem légy szíves gyere ide. -kiabált Akito, rögtön fel is mentem hozzá. -Igen? szívem.-Feküdj mellém, légyszí. - nézet rám nagy bociszemekkel. leültem mellé az ágyra.-Akito édes fiam melyik szobába vagy?-a 271-be. -bejött Akito apja,-Ayumi a szobaszámot nem akartad volna megmondani? nem szoktam hozzá ehez a futáshoz.-Nem kérdezete. - nevettünk ezen mind a hárman

-Gyerekek én magatokra hagylak titeket.- mr Akimoto kiment. akito átkarolta a derekamat és magához huzot felemeltem a lábam le eset róla a magassarkú és fel tudtam tenni a lábamat az ágyra a kezemet Akito mellkasára tettem és megpusziltam ő pedig rám feküdt és csókolgatni kezdett miután végzett beszélgettünk és a kezem még mindig a mellkasán volt és a fejemet is a mellkasára hajtottam. és úgy aluttunk.

Reggel mikor felkeltem Akito már ébren volt.-Jo reggelt életem. -mondta miközben meg puszilta a homlokomat-Jo reggelt. Te ha legközeleb horkolsz amikor veled alszok akkor, egy zoknit tömök a szádba.-Nem is horkolok.-De horkolsz.-Szívem te neked rossz a füled met én sose ho... -nem tudta befejezni mert megcsókoltam. -Te aztán tudod hogy kell engem elhalgattatni. elmosolyodtam aztán felkeltünk és lementünk reggelizni. reggeli után vissza kellet mennem Takehiro-hoz.-Szia Ayumi. -köszöntöt Takehiro mérgesen nézet rám.-Szia.- nem tudtam továbmenni mert beállt elém. amikor kiakartam kerülni pont arra lépet amerre én.-Nem mész sehova, amig, bocsánatot nem kérsz tölem amiért, úgy beszéltél velem tegnap.-Én kérjek bocsánatot? én? kérdeztem felháborodva.-Igen tiszteletlen voltál velem.-Addig álj féllábon. -mondtam összeszükült szemekkel.

•  

 

 

elrablás és egy fura találkozás 1 fejezet

A könyvtárban vagyok, hirtelen egy nagy kígyó sárgás vöröses szemeit látom amitől ledermedek. levegőt kapkodva felültem az ágyamra. folyton csak ez az álom de talán azért mert amikor a Roxfort boszorkány és varázsoló képző szak iskolába jártam, az egyik évben, egy baziliszkusz kígyó szemébe véletlen belenéztem és ledermedtem, pont a könyvtárban. na mind egy felöltöztem a pálcámat beraktam a tokjába és az akasztós részével a nyakamba raktam és el akartam futni, Akitohoz a vérfarkas pasimhoz a még nem indul a gépem, mert szeretnék vele beszélni addig van még két órám.-Ayumi Hayakawa?-Igen-Velem kell jönnie.-Az ki van zárva.-Bízzon bennem kisasszony. engem attol az intézménytöl küldtek.ahova maga készül-Bizonyítsa be. -Mondtam miközben összefontam magam előtt a karjaimat. erre előhúzott egy papírt a kabátjából és felém mutatta.- Ez igazinak tűnik. -amugy meg nem csak kíváncsi vagyok nagyon.-Mert az is. most pedig száljon be. a csomagjait majd utána küldjük.-Jó de a fönixemet a kutyámat a lovaimat motoromat és a könyveimet, is.-Rendben. most pedig beszállás. -beszáltam a fekete autoba, és bámultam előre rezzűletlen arc-al-Valami baj van, kisasszony?-Hova visznek? Korea a másik irányban van, és tudom hogy az az irat nem igazi.- fordultam felé-Nem mondhatom el, én csak a feladatot teljesítem. -Hirtelen elkezdtem szédülni, és elájultam. mikor felébredtem egy szobában voltam, fekete, piroscsip-kés párna rozsaszin takaró fehér lepedő.-hol, a fenében vagyok? -suttogtam miközben felültem. láttam egy diófából készült könyvespolcot, egy ugyanúgy diófából készült asztalt ami mögöt egy fekete bőr szék volt szekrényt, szintén diófából egy fa ajtót diófából, a fal lila színű. felálltam, bejött egy fehérhajú lány.-Szia mi a neved?-kérdezte miközben végig a padlót nézet.-Ayumi Hayakawa és a tie... -Nem tudtam megkérdezni a nevétmert elfutott. utána futottam még végül beleütköztem valakibe, és majdnem hanyatt estem de csak majdnem, az illető elkapot és talpra állított.-Nem tudnál jobban vigyázni?-Morduld rám.-Már nem azért, de ha látod hogy jön valaki akkor arrébb kéne álni nem gondolod?-végig nézetem rajta fekete farmer gatya fekete póló fekete bőrdzseki. piros szem holló fekete tökélletesen beállított haj, hó fehér bőr, szépen ívelt ajkak. 2 és fél fejel magasab nálam.és izmos. tipikus rossz fiús lázadó aki után döglenek a csajok. miután már egy ideje bámultam kaptam egy kis önélégült vigyor-Hát ha még csak jöttél volna félre állok de te rohantál mint egy őrült, igy várható volt hogy eldöglesz.-Hé nem is döglöttem el.-Csak majdnem. -Állj félre.-mondtam parancsoló hangon.-Elöbb mond meg a neved.-most már szabályosan vigyorgott. idegesitt.-Nem mondom meg.-Mosolyogtam, -Akkor itt fogsz dekkolni egész éljel mert addig, nem állok félre.-Én nem mondom meg.-most már én is szabályosan vigyorgtam és végig a szemébe néztem nem hiszem el hogy létezik ilyen szép szem.-Nem sietek én sehova. -fonta össze karjait maga elött és nekidölt a falnak-Én ráérek. -fontam össze karjaimat én is, magam elött -Takehiro Hanari vagyok.-örülök, nem láttál egy fehér haju lányt erre futni? -léptem elörébb 1 lépést-Talán, Elöbb haljam a nevedet. - ö is elöréb lépett -Addig nem szálsz le rolam. igaz? -bolintot. - Ayumi Hayakawa vagyok. közelebb jött addig amedig tényleg már csak 1 centi volt köztünk.-Hiányoztál drága.-sutogta miközben nekinyomott a falnak. és megcsókolt. nem viszonoztam. mikor elszakadt a számtól felpofoztam, még mindig vigyorgot.-Még egyszer megcsókolsz megtanitalak repülni a fizika törvényével. -durr még egy pofon már letöröltem azt az önelégült vigyort a képéről.-Tudod te egyáltalán hogy én ki vagyok?-egy hülye tini aki mindig mindent megkap, gondolom.-Hát nem drágaságom, tévedsz.-Mi dehát nem is mondtam ki, vagy igen? mert ha nem akkor valami gondolat olvaso féle és nem mugli akkor varázsolhatok-Hát nem szívem, ne aggodj nem mondtad ki, és nem vagyok mugli hanem én vámpír vagyok sőt még több is, a vámpírok hercege vagyok te pedig édesem a hires boszorkány, Aravella Hayakawa, lánya vagy, és az én menyasszonyom. - mosolygot, ujra le kéne törölnöm azt a mosolyt a képéről.-Az lehetetlen vámpírok nem léteznek csak vérfarkasok, a vámpírt csak kitalálták a vérfarkasok ellenségének.-hirtelen megszédültem és elájultam.felébrettem de nem nyitottam ki a szemem mindenre emlékszem ami tegnap történt csak a srác nevére nem, valmi Takhiro, vagy Tuoshiro, nem megvan, Takehiró, te meghalsz. az oldalamra akartam fordulni de két erös izmos kar volt körémfonodva és kiheztartoznak gondolom Takehiro hoz és még a tesét is érzem a saját testemen de nincs rajtam a teljes testsúja. kinyitottam a szemem a szánkat fél centi választotta el.-Ha nem szálsz le rolam nem éred meg a holna... -nem tutam végimondani mert megbuszilt én meg olyan vörös lettem hogy az arcszínemet egy rák is kinevetné.-Aranyos vagy amiko... -nem tudta végimodani mert a kezemmel lelögtem magamrol és a földön landolt, az arcára nézve kitört belőlem a nevetés. -Igen kinevetsz? jolvan Ayumi gyere csak. le rántot magához és most én feküdtem rajta.-Ezt még egyszer megcsinálod olyan aprová varázsollak hogy egy hangya is nagyobb lessz nálad, amugy is nem tudnál figyelni? akár össze is törhetett volna a ... hol.. van.. a ... pálcám?-Az éljeli szekrényen. -vigyorgot, hu de megtudnám ölni.