elrablás és egy fura találkozás 1 fejezet

A könyvtárban vagyok, hirtelen egy nagy kígyó sárgás vöröses szemeit látom amitől ledermedek. levegőt kapkodva felültem az ágyamra. folyton csak ez az álom de talán azért mert amikor a Roxfort boszorkány és varázsoló képző szak iskolába jártam, az egyik évben, egy baziliszkusz kígyó szemébe véletlen belenéztem és ledermedtem, pont a könyvtárban. na mind egy felöltöztem a pálcámat beraktam a tokjába és az akasztós részével a nyakamba raktam és el akartam futni, Akitohoz a vérfarkas pasimhoz a még nem indul a gépem, mert szeretnék vele beszélni addig van még két órám.-Ayumi Hayakawa?-Igen-Velem kell jönnie.-Az ki van zárva.-Bízzon bennem kisasszony. engem attol az intézménytöl küldtek.ahova maga készül-Bizonyítsa be. -Mondtam miközben összefontam magam előtt a karjaimat. erre előhúzott egy papírt a kabátjából és felém mutatta.- Ez igazinak tűnik. -amugy meg nem csak kíváncsi vagyok nagyon.-Mert az is. most pedig száljon be. a csomagjait majd utána küldjük.-Jó de a fönixemet a kutyámat a lovaimat motoromat és a könyveimet, is.-Rendben. most pedig beszállás. -beszáltam a fekete autoba, és bámultam előre rezzűletlen arc-al-Valami baj van, kisasszony?-Hova visznek? Korea a másik irányban van, és tudom hogy az az irat nem igazi.- fordultam felé-Nem mondhatom el, én csak a feladatot teljesítem. -Hirtelen elkezdtem szédülni, és elájultam. mikor felébredtem egy szobában voltam, fekete, piroscsip-kés párna rozsaszin takaró fehér lepedő.-hol, a fenében vagyok? -suttogtam miközben felültem. láttam egy diófából készült könyvespolcot, egy ugyanúgy diófából készült asztalt ami mögöt egy fekete bőr szék volt szekrényt, szintén diófából egy fa ajtót diófából, a fal lila színű. felálltam, bejött egy fehérhajú lány.-Szia mi a neved?-kérdezte miközben végig a padlót nézet.-Ayumi Hayakawa és a tie... -Nem tudtam megkérdezni a nevétmert elfutott. utána futottam még végül beleütköztem valakibe, és majdnem hanyatt estem de csak majdnem, az illető elkapot és talpra állított.-Nem tudnál jobban vigyázni?-Morduld rám.-Már nem azért, de ha látod hogy jön valaki akkor arrébb kéne álni nem gondolod?-végig nézetem rajta fekete farmer gatya fekete póló fekete bőrdzseki. piros szem holló fekete tökélletesen beállított haj, hó fehér bőr, szépen ívelt ajkak. 2 és fél fejel magasab nálam.és izmos. tipikus rossz fiús lázadó aki után döglenek a csajok. miután már egy ideje bámultam kaptam egy kis önélégült vigyor-Hát ha még csak jöttél volna félre állok de te rohantál mint egy őrült, igy várható volt hogy eldöglesz.-Hé nem is döglöttem el.-Csak majdnem. -Állj félre.-mondtam parancsoló hangon.-Elöbb mond meg a neved.-most már szabályosan vigyorgott. idegesitt.-Nem mondom meg.-Mosolyogtam, -Akkor itt fogsz dekkolni egész éljel mert addig, nem állok félre.-Én nem mondom meg.-most már én is szabályosan vigyorgtam és végig a szemébe néztem nem hiszem el hogy létezik ilyen szép szem.-Nem sietek én sehova. -fonta össze karjait maga elött és nekidölt a falnak-Én ráérek. -fontam össze karjaimat én is, magam elött -Takehiro Hanari vagyok.-örülök, nem láttál egy fehér haju lányt erre futni? -léptem elörébb 1 lépést-Talán, Elöbb haljam a nevedet. - ö is elöréb lépett -Addig nem szálsz le rolam. igaz? -bolintot. - Ayumi Hayakawa vagyok. közelebb jött addig amedig tényleg már csak 1 centi volt köztünk.-Hiányoztál drága.-sutogta miközben nekinyomott a falnak. és megcsókolt. nem viszonoztam. mikor elszakadt a számtól felpofoztam, még mindig vigyorgot.-Még egyszer megcsókolsz megtanitalak repülni a fizika törvényével. -durr még egy pofon már letöröltem azt az önelégült vigyort a képéről.-Tudod te egyáltalán hogy én ki vagyok?-egy hülye tini aki mindig mindent megkap, gondolom.-Hát nem drágaságom, tévedsz.-Mi dehát nem is mondtam ki, vagy igen? mert ha nem akkor valami gondolat olvaso féle és nem mugli akkor varázsolhatok-Hát nem szívem, ne aggodj nem mondtad ki, és nem vagyok mugli hanem én vámpír vagyok sőt még több is, a vámpírok hercege vagyok te pedig édesem a hires boszorkány, Aravella Hayakawa, lánya vagy, és az én menyasszonyom. - mosolygot, ujra le kéne törölnöm azt a mosolyt a képéről.-Az lehetetlen vámpírok nem léteznek csak vérfarkasok, a vámpírt csak kitalálták a vérfarkasok ellenségének.-hirtelen megszédültem és elájultam.felébrettem de nem nyitottam ki a szemem mindenre emlékszem ami tegnap történt csak a srác nevére nem, valmi Takhiro, vagy Tuoshiro, nem megvan, Takehiró, te meghalsz. az oldalamra akartam fordulni de két erös izmos kar volt körémfonodva és kiheztartoznak gondolom Takehiro hoz és még a tesét is érzem a saját testemen de nincs rajtam a teljes testsúja. kinyitottam a szemem a szánkat fél centi választotta el.-Ha nem szálsz le rolam nem éred meg a holna... -nem tutam végimondani mert megbuszilt én meg olyan vörös lettem hogy az arcszínemet egy rák is kinevetné.-Aranyos vagy amiko... -nem tudta végimodani mert a kezemmel lelögtem magamrol és a földön landolt, az arcára nézve kitört belőlem a nevetés. -Igen kinevetsz? jolvan Ayumi gyere csak. le rántot magához és most én feküdtem rajta.-Ezt még egyszer megcsinálod olyan aprová varázsollak hogy egy hangya is nagyobb lessz nálad, amugy is nem tudnál figyelni? akár össze is törhetett volna a ... hol.. van.. a ... pálcám?-Az éljeli szekrényen. -vigyorgot, hu de megtudnám ölni.