- Rendben Mss.Hayakawa osztályfőnöki órán majd bemutatkozik, most pedig üljön le az első padba. - mutatott a barnás kissé rozoga padra
- Abba?- Kérdeztem vissza meglepetten. A játék elkezdődik.
-Igen Mss.Hayakawa. - felelte unottan .
-Ki van zárva. – a hangom elég flegmára változott a tekintetemből pedig áradt a keserűség
- Oda ül. – a tanár egyre dühösebb volt én pedig élveztem a helyzetet
- Tényleg? És ezt melyik kezes lábas kis pizsijében álmodta? - Kérdeztem gúnnyal átitatott hangon és a nevetéstől fulladozva, igen jót röhögtem a saját beszólásomon. Az osztály összes tagjától egyszerre jött egy "Ú úgy látszik, van itt egy rossz kislány."- bár érezhető volt a hangjukban, hogy gúnyolódni akarnak, de gondoltam én megmutatom nekik
- Bocsánat nem értettem, mit mondott Mss.Hayakawa?- Kérdezte egyre dühösebben
- Arról ne is álmodjon, hogy oda ülők. - Mondtam flegmán és reméltem most már felfogja. Majd elmosolyodtam gonoszul. - Vagy talán másik nyelven mondjam? Esetleg adjam írásban? - Kérdeztem pimaszul és ördögien vigyorogva. Időközben az osztálytársaimnak megtetszett a dolog és csak nevetek, az én arcomról pedig továbbra se ült ki a vigyor.
- Mégis mit képzel magáról? – a tanár egyre kínosabban érezte magát, de ez engem csöppet se zavart
- Semmi olyat, ami azt mondaná egoista vagy sznob vagyok. Csak maga nem értette meg elsőre, hogy nem ülök az első padba. - folytattam a vitát
- Ha akar, ha nem, de oda fog ülni. - erőszakoskodott
- Nem. - Mondtam, de már nem vigyorogtam annyira. Még vagy úgy öt percig folytattuk a veszekedést, a jövőbeli osztályom már a hasát fogta a röhögéstől volt, aki majdnem ki esett a padból vagy épp az asztalát verte. - Akkor oda ül, ahova akar, de üljön már le egy rongyos székre. – egyre idegesebb volt, és már nem érdekelte mit csinálok, viszont valamit elkezdett firkálni egy papírra Győztes egyben nagyképű és gonosz mosollyal elindultam az ablak felőli padsor leghátsó padjáig ahol nem ült senki és most már onnan néztem osztályom. Mindegyiket megnéztem magamnak, és elsőre furcsának tűntek. Előttem két barna hajú fiú ült, ő előttük a húgom és egy világos lila hajú és szemű szemű csaj ült. A stílusa talán, mint a húgomé, biztos ettől olyan jó barátnők lehetnek. Vagy nem! Az első két padsor mind az él tanulóké volt ahova a húgom is tartozott. A kis stréber! Még nem tudja mi az élet! A középső padsor harmadik padjába egy szőke és egy fekete hajú csaj ült szőke csaj ült, akik a tanárra figyeltek, öltözködésük kicsit kihívó, de azért jegyzeteltek és inkább a tanárra figyeltek. A negyedikbe két fiú ült a padban egy kék és egy fekete hajú. A kék hajú rózsaszín a másik kék szemmel, és a padjuk alatt neteztek. Mögöttük pedig egy lila hajú csaj fekete szemekkel ült meg egy fehér hajú kék szemű srác. A srác felém kapta tekintetét és nekem valahogy olyan ismerős
A srác fogott egy papírt és firkantott rá valamit, összegyűrte majd felém dobta én meg elkaptam majd.
"Nem is tudtam hogy a tesóim kurvája is szokott suliba járni, ez de érdekes egy ringyo iskolában. Azt csodálom hogy nem csak egy fenekedet takaró miniszoknyába és egy V kivágásos csillámos fekete fölsőben vagy."
Mikor elolvastam nem tudtam rá mit mondani csak zavarban voltam de egy perc után összeszedtem magam és írtam választ.
"Nem vagyok kurva. De te honnan is vagy ismerős?"
Visszadoptam neki majd vigyorogva kapart rá valamit és visszadopta.
"Leon Hanabusa vagyok, szívi"
Kikerekedtek szemeim a döbbenettől. Hanabusa? Sakura Hanabusa egyik bátya akit még nem ismertem meg. A gondolat menetemet egy másik galacsin szakította meg ami az orrom előtt repült el.
"Na miven édeském? Csak nem lepődtél meg ezen. Hisz Zero kiköpött mása vagyok." Épp vissza akartam írni de valaki kitépte a lapokat kezeim közül. Felnéztem és a tanár állt a padom előtt.
-Első nap már az igazgatóiban fog kikötni. ezt hallgassátok mit írogatott Leonnal. Nem is tudtam hogy a tesóim kurvája is szokott suliba járni, ez de érdekes egy ringyó iskolában. Azt csodálom hogy nem csak egy fenekedet takaró miniszoknyába és egy V kivágásos csillámos fekete fölsőben vagy . Nem vagyok kurva. De te honnan is vagy ismerős? Leon Hanabusa vagyok, szívi. Na mi van édeském? Csak nem lepődtél meg ezen? Hisz Zero pontos mása vagyok. -Az osztályom sőt még a tanár is röhögött. Volt ki majdnem kiesett a padból. -Nyomás az igazgatóiba. - Leonnal felálltunk és dühösen kimentünk az ajtón.
-Ez megalázó volt, az első napomon raádásul. Én ki foglak téged nyírni.-Bekopogtam az igazgatóiba és a drága igazgatónőnk nyitott ajtót.
-Mss.Hayakawa, Mr.Hanabusa, mégis mit keresnek itt?- Kérdezte meglepődötten majd beinvitált minket. Gyors elmondtam neki mi történt, ő meg azt mondta nyugodtan elmehetünk. Győzedelmes mosollyal léptem ki az ajtón. Leon ment a maga útjára és próbált nem röhögni azon hogy milyen dühös voltam még az előbb. Valaki utánam kiáltott és azonnal felismertem a hangot íg1y megfordultam.
-Első nap az igazgatóiba? -Kérdezte Sakura mosolyogva.
-Igen, a bátyádnak hála.-Mondtam még mindig vigyor ült a képemen de mérges is voltam arra a gyökérre.
-Sajnálom. Leon kicsit nagyon idióta és ő egy esper. Jobb ha távol maradsz tőle.- Mondta Sakura. Tudtam hogy igaza van. félek az esperektől
-Semmi baj, ne te kérj bocsánatot miatta. -Mondtam. Megláttam a Húgomat a padtársa és Debi meg egy fehér hajú, sötét vörös szemű, esper srác társaságában.
-Sziasztok. - Köszöntek egyszerre.
-Sziaszok.-Köszöntünk vissza mi is egyszerre. -Ti kik vagytok? ha szabad kérdeznem.
-Én Maria Gremory vagyok -Mondta a kiscsaj félénken.
-Én meg Accelerator Blood. -Mutatkozott be a srác. Ördögien és gonoszul elvigyorodott mikor látta hogy lesápadtam és remegtem.
-Deborah! Én azt még értem hogy Yumi nem tudja hogy a nővére fél az esperektől, na de te aki ott voltál annál az incidensnél
Yumi
Ayumiról amit hallok most el sem hiszem. Mikor Accelerator bemutatkozott neki úgy tűnt fél tőle pedig Ayumi ha gonosz akkor semmitől és senkitől nem fél.
-Gonosz de azért jó is bár lehet hogy csak akkor viselkedik gonoszul mikor rossz napja van, nem tudom.-Mondta Sakura a plafont bámulva mintha az olyan érdekes lenne.
-Nem hiszem. Ayumi nem lehet gonosz ahoz túl kedvesnek néz ki. -Mondtam a nővéremet védve.
-De lehet. Régen szírén hangja volt. Ezt úgy értsd hogy már akkor is jó hangja volt de képes volt vele másokat befolyásolni, ezt elvettük tőle és már nem képes erre de bármikor visszatérhet-e képessége. - Mondta Deborah kicsit lejjebb véve a hangját.
-Gyertek menjünk, nem lenne jó ha Ayumi ezt meghallaná mert még a végén eszébe jut gonosznak lenni.-Felmentünk a lépcsőn és végig mentünk egy hosszú folyosón ahol eddig még nem jártam. Felmentünk egy lépcsőn ami fából volt és felértünk szerintem a padlásra.
-Miért jöttünk ide?
-Ide nem nagyon járnak fel.-Mondta Sakura miközben leült egy poros székre.
Ayumi
kicsengettek óráról és már mentem is ki mert a kövi ének amin én nem vehetek rész még. Kimentem az udvarra le ültem egy padra és elővettem a mp4-emet bedugtam a fülhallgatót a fülembe és hallgattam az ak26 báty. Becsuktam a szemem és énekelgettem halkan. Kinyitottam a szememet a szám végén, és láttam hogy Takehiro áll elöttem. Mellkasa előtt összefonta karjait és az egyik lábával dobogott.
-Várok. -Mondta dühösen.
-Mire?
-Arra hogy bocsánatot kérj tőlem a reggeliért. -Mondta kicsit felemelve hangját.
-Na, arra várhatsz.-Mondtam röhögve mire a hajamnál fogva felemelt a padról. -Azonnal engedj el.
-Majd ha bocsánatot kérsz akkor elengedlek. -Mondta gonoszul mosolyogva. -De ha nem akár úgy is jóvá teheted hogy adsz a finom vérecskédből. -Mondta a nyakamhoz hajolva és a nyakamra nyomott egy csókot majd éreztem hogy a fogai a bőrömet érintik de nem harapott belém.
-Addig állj fél lábon. -Mondtam miközben tökön rúgtam és futni kezdtem de elkapta a bokámat. Magához húzott, a nyakamhoz hajolt csókot nyomott rá, fogai karcolták bőrömet. Próbáltam kiszabadulni karjaiból de nem ment. Fogait nyakamba mélyesztette én pedig felsikítottam, ő pedig kuncogott miközben véremet szívta. Hirtelen Takehiro lerepült rólam. Megláttam Akitot és Leont. A fehér hajú Takehironak ugrott és verekedni kezdtek, a fekete hajú pedig le gugollt hozzám és nyugtatni próbált mert én közben elkezdtem sírni és alig kaptam levegőt. Minden elsötétült kiszállt belőlem minden életerőm. Mikor magamhoz tértem valami puha volt alattam és a derekamon pihent egy kar, legalább is lehet hogy egy kar, nem tudom csukva van a szemem. Nagy nehezen kinyitottam a szemem és majdnem frászt kaptam. az az idióta vérszopó jövedőbeli férjem feküdt mellettem és félig nyitva volt a szeme, mikor felfedezte hogy nem alszom egy csókot nyomott a számra. -Jó reggelt édesem.-Mondta miközben rám feküdt. Semmit nem tudtam tenni mert nem volt hozzá erőm. Csókolgatni kezdett először a számon majd a nyakamon fojtatta. -Mi van? elvitte a cica a nyelved.-Kérdezte kuncogva, de még mindig a nyakamnál volt. Pár perc után lett annyi erőm hogy lelökjem magamról.
-Ezt mégis hogy képzelted?-Kérdezte dühösen majd adott egy pofont. Éreztem hogy hatalmas erő áramlik szét testembe és elönt a gonoszság. Elkezdtem énekelni és egészen addig daloltam míg Hiro szeme vörösen meg nem villant, ez az végre visszatért a hatalmam. Örülök hogy végre utat engedhetek a gonosz oldalamnak amit apámtól örököltem állítólag. Takehiro felült én pedig felálltam pont előtte voltam.
-Takehiro, Takehiro -Kezdtem dorgálóan. Megint csak gonoszul elmosolyodtam.-Te tényleg azt hitted hogy én jó kislány vagyok, igaz? -Kérdeztem majd hátat fordítottam neki. -Hát nem vagyok az. -Mondtam gonoszul elmosolyodva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése