-Takehiro, Takehiro -Kezdtem dorgálóan. Megint csak gonoszul elmosolyodtam.-Te tényleg azt hitted hogy én jó kislány vagyok, igaz? -Kérdeztem majd hátat fordítottam neki. -Hát nem vagyok az.
Ezután pedig gonosz vigyorral a képemen kimentem a szobából ami egyébként nem az enyém volt hanem gondolom az övé. A folyosón a húgommal futottam össze.
Yumi
Meg kell keresnünk gonosz rokonainkat és így kell egyesülnünk, jó kislány vagyok de egyben rossz is, viszont Ayumi még rosszabb. Gondolom hogy Takehiro mit akar vele csinálni épp ezért sajnálom is őt.
-Szia húgi. -Köszönt gonosz vigyorral a képén, látszik hogy Lucifer lánya. A karjánál fogva megállítottam és mélyen a szemébe néztem amiben meglepődötséget láttam.
Ayumi
-Szia hugi. -Köszöntem és ő pedig visszaköszönt de nem elment mellettem hanem a karomnál fogva megállított.
-Meg kell találnunk a családunk többi tagját hogy egyesülni tudjunk és ehez gonosz barátaink is kellenek. -Először nem értettem miről hadovál de aztán rájöttem.
-Rendben ez nem is rossz ötlet hugi. -Mondtam majd megfogtam karját és a szobám felé kezdtem húzni.- Menyünk a szobámba ott nem nagyon fog minket senki hallani. -Mondtam miközben kinyitottam az ajtóm.
Hádész
-Meg kell találnunk gyermekeinket.-Mondta Lucifer, én és Aphrodite pedig helyeslően bólintottunk. Megcsörrent Aphrodite telefonja, ismeretlen szám volt a kijelzőn, de felvette.
Aphrodite
------------------Telefonba------------------------
-Igen?
-Aphrodite Hayakawa-val beszélünk?
(Kérdezte két lány hang)
-Igen, és önökben kit tisztelhetek?
-Én Ayumi Hayakawa vagyok.
-Én pedig Yumi Amaya.
-Várjatok mit is mondtatok kik vagytok?
(Kérdeztem miközben kihangosítottam őket.)
-Ayumi Hayakawa, és Yumi Amaya. Az ön lányai, valamit Lucifer Hayakawa és Hádész Amaya, gyermekei.
(Mondta az egyik kicsit vékonyabb hang, azt hiszem Ayumi.)
-Ugyan miért hinnénk el?
(Kérdezte Lucifer, morogva, nagyon szeretné látni a lányát és nem szeretné ha ilyennel szivatnák)
-Jaaj csak nem a drága Luciferrel beszélek?
(Kérdezte Ayumi gonoszul.)
-H-honnan tudtad?
(Kérdezte a férjem (Lucifer) )
-Megérzés. Na a lényeg. Valamikor találkoznunk kéne.
-Mondjuk holnap a parkban, miután végeztetek a sulival.
-Ez jó ötlet. Küldök magunkról képet hogy tudják hogy nézünk ki.
-Remek csajok akkor holnap a parkban.
(Mondtam majd letettük)
----------------------------------Telefonálás vége------------------------------
-Aphrodite Honnan veszed hogy hihetünk neki?-Kérdezte a férjem.
-Szavahihető lányoknak tűnnek, Lucifer. Bár annak az Ayuminak nagyon gonosz hangja volt.
Takehiro
Mintha egy pillanatra csak elaludtam volna, az után mikor felkeltem Ayumi nem volt a szobámba, Kis ribike megszökött na ezért még kapni fog. Pont le akartam feküdni vele erre elalszok ő meg eltűnik, meg kell keresnem. Fel akartam állni de meg sztédültem és majdnem össze estem, kicsi ribanc tette ezt az biztos.
Ayumi
Másnap nekem nem kellett iskolába mennem mert nagyon fájt a nyakam meg a lábaim is így itthon maradtam. Mikor Yumi megjött én is felöltöztem, egy fekete koponyás cipzáros ruhát vettem fel egy fekete barna fűzős cipővel a hajamat kiengedve hagytam alapozót tettem csak magamra, felvettem az arany hangjegy nyakláncom amit még Akito-tól kaptam az évfordulónkra, mikor megnéztem magam tükörben azt hittem rosszul látok, vörös volt a hajam fekete helyett.
-Mi a...? fasz, Yumi ez meg mi a fasz?-Kérdeztem meglepetten. -Tudodmit inkább menjünk.
Lucifer
végre találkozhatok a lányommal, el sem hiszem. Mikor odaértünk a parkba megláttuk őket viszont valami más volt, Ayuminak vörös volt a haja.
-Sziasztok! -Köszöntünk egyszerre és végigmértem őket. Ayumi és Yumi nagyon jól néztek ki.
-Megkérdezhetem hogy a hajad miért vörös Ayumi? -Kérdeztem. Nekem ez elég fura. De lehet tudom az okát, de nem ő még nincs 16, addig még van egy hónap.
-Nem tudom. megfésültem és mikor megnéztem a tükörben vörös volt. -Mondta eléggé aranyosan mosolyogva.
-Üljünk be a kávézóba.-Mondta Aprodithe. Így is tettünk, beültünk a legközelebbi kávézóba ahol a két kislány energiaitalt kért mi pedig három tejeskávét. Ayuminak mintha fel lett volna Dagadva az arca egyik fele. Nem tudtam elképzelni mit csinálhatott amiért ilyen.
-Hogyvagytok lányok? -Kérdeztük egyszerre mind a hárman, összenéztek és ilyen jól is meg nem is pofát vágtak.
-Jól, mondhatjuk.-Mondta Ayumi a haját nèzve. Ebből tudtam hogy valami nincs rendben.
-Mi a baj? Látom hogy valami nincs rendben. -Ayumi elmondta hogy mi történt tegnap. Nem vártam volna ezt attól a fiútòl. Mondtam Ayuminak hogy majd valamit próbálok csinálni. Elköszöntünk egymástól és haza indultunk. jó fej de nem úgy néz ki ahogy kéne.
-Mi a baj? Látom hogy valami nincs rendben. -Ayumi elmondta hogy mi történt tegnap. Nem vártam volna ezt attól a fiútòl. Mondtam Ayuminak hogy majd valamit próbálok csinálni. Elköszöntünk egymástól és haza indultunk. jó fej de nem úgy néz ki ahogy kéne.
Takehiro
Hazaèrt a kis ribanc. Szobája felé tartok. Szinte már rohanok. Tombold bennem az adrelain és a harag. Amit tett azért büntetés jár, nem kicsi. Szobájába berontottam ès rögtön neki is ugrottam.
-RIBANC MIT KÈPZELSZ?-Kezdtem vele üvölteni miközben a nyakánál fogva felemeltem ès fojtogattam. Megfogta a kezemet , könnyes szemeivel nézett rám arca pedig sápadt volt.
Hazaèrt a kis ribanc. Szobája felé tartok. Szinte már rohanok. Tombold bennem az adrelain és a harag. Amit tett azért büntetés jár, nem kicsi. Szobájába berontottam ès rögtön neki is ugrottam.
-RIBANC MIT KÈPZELSZ?-Kezdtem vele üvölteni miközben a nyakánál fogva felemeltem ès fojtogattam. Megfogta a kezemet , könnyes szemeivel nézett rám arca pedig sápadt volt.
-kérlehk engedjh el.-Nehezen beszélt. Ledobtam az ágyába. Rá ültem a lábára hogy ne próbálkozzon semmivel, közbe lefogtam kezeit.-Mit műveltél velem? -Tettem fel a kérdést
-Visszatért a szirén hangom, megbűvöltelek hogy ne bánts engem. Nem akarok veled lenni Takehiro értsd meg.
-Mérges vagyok rád remélem tudod. Ha bármi butaságot csinálsz, büntetést kapsz. -Kezeit még mindig szorítottam. elég dühös voltam ahoz hogy szétverjem de ahoz nem hogy kinyírjam. Vaagy verés helyett baszhatom is. Nem a legokosabb lány. Tudja hogy addig vagyok vele kedves és jó fej amig kussol és jókislány. Levettem a ruháit egyik kezemmel másikkal pedig a mancsait fogtam. Könnyű volt ellenkezni nem mert és csak egy egybe ruha volt rajta. -Hiro! Engedj el hagyj!-Szólt parancsoló hangnembe mire nemes egyszerüséggel felpofoztam. Nem hagyom hogy egy kis ribanc parancsolgasson. Durván rátapadtam ajkaira. Nem engedtem.
Egykét óra múlva egymás mellett voltunk kiterulve. Fájt neki de leszartam egy ilyen hülye picsa ne mondja meg mit tegyek. Könnyek csordogáltak le arcán, szeme be volt csukva. Megcsókoltam majd elaludtam. Ekkor csak dühöt éreztem iránta, el akartam verni még ennél is jobban.
Egykét óra múlva egymás mellett voltunk kiterulve. Fájt neki de leszartam egy ilyen hülye picsa ne mondja meg mit tegyek. Könnyek csordogáltak le arcán, szeme be volt csukva. Megcsókoltam majd elaludtam. Ekkor csak dühöt éreztem iránta, el akartam verni még ennél is jobban.
Ayumi
Másnap már nem éreztem semmit azon kívül hogy legszivesebben levakartam volna a bőrömet olyan mocskosnak éreztem magam. Hiro és yumi elmentek már.Mikor felöltöztem rögtön elindultam. SakuraA suli előtt várt Leonnal, Acceleratorral és Deborahval. a vámpírbarátnőm aggódva nézett rám.
-Mi volt tegnap?-szegezte nekem a kérdést köszönés nélkül.
-Egy, Neked is szia. Kettő, nem akarok erről beszélni. várj.-Ekkor Leonhoz fordultam.-Te és Akito hová tűntetek?
-Takehiro nagynehezen leszedett engem magáról utána már semmire sem emlékszem. -Tekintetében láttam sajnálja hogy nem tudott segíteni nekem.
Ma semmi kedvem nem volt élni sem, nemhogy még órákon ülni és azt hallgatni hogy a vámpírok hogy harcoltak az emberekkel. én tudom magamtól is hogy harcolnak. lefogják gyenge áldozataikat, pofozgatják és harapdálják. Miután végeztek áldozataik kínzásával, otthagyják szenvedni. Nekem ez jutott csak eszembe. Az amit Takehiro tett velem az, megbocsáthatatlan. Nem értettem miért tette, mit tettem amiért ezt érdemeltem. Csak azért fordultam ellene mert bántott. Azt hittem barátok vagyunk de úgy látszik tévedtem.
-Miss.Hayakawa elismételné amit mondtam? -Szakította meg gondolataimat Mr.Matsuri.
nagy szemekkel néztem rá. fogalmam sem volt miről van szó.
-Elnézést tanár úr.-Kezdtem szexin kiejtve a tanár úr szót.-Elkalandoztak gondolataim, ígérem többet nem fordul elő.-Visszatértünk az órához. Színésznek mint látszik jó vagyok. Észre sem vettem mikor kicsengettek.
-Ayumi jössz?-Nézett le rám Sakura. Nem válaszoltam csak felálltam és kimentünk többiekhez a folyosóra. Senki nem szólt csak a cuccunkat a szekrényünkbe beraktuk és felmentünk a padlásra.
-Komolyan mond már el hogy mi történt. Mit tett veled a szemét bátyám?-Tette vállamra a kezét Debora. Nem volt kedvem ehez. Pontosítok. Élni sem volt kedvem. De muszáj volt addig nem hagytak volna békén. Mély levegőt vettem.
-Meg.. Megerőszakolt.-Hajtottam le a fejemet. Alig tudtam kimondani.-Nem tudtam ellene semmit tenni. -Elsírtam magam, mire Debora átölelt és hátamat simogatta. Szerettem volna ha Akito velem van és megvéd, karjaiban tart, simogat és nyugtatón fülembe súgja hogy nem lesz semmi baj, megoldjuk.-Egyszer erős vagyok máskor gyenge és mindig a legrosszabb pillanatban mikor egyikre nincs szükség.-Arcomat Debora vállába temettem. -Akitot akarom!-Jelentettem ki még mindig Sírva.
-Valahogy el kell intéznünk Hirot ez nem maradhat így. Az arcod felpuffadt gondolom megvert téged az a szemét. Ha tovább csinálja tényleg óriás nagy baj lesz belőle. -Egy nevetést hallottunk majd a székekből kirepültek a párnák.
-Mi...a?
-Nemár ez komoly? Gyerünk futás.-Utasítottam őket amikor lenyugodtam. Most nem volt kedvem semmilyen természetfelettivel harcolni. Nem érdekelt minket hogy mindjárt becsengetnek, táskánkat kivéve a szekrényből sprintelve hagytuk el a sulit. Nem, nem tojunk be szellemektől sem démonoktól. Vagyis nem átlagosoktól. az iskolának van egy története amit még Sakura mesélt el. 1929-ben épült az iskola. A suli alapítóját Elizabeth Amayat (igen a húgom rokona távoli) megtámadták a vámpírvadászok. Elizabeth a padlásra menekült de onnan nem volt kiút, megölték őt és azóta néha megjelenik. Van valami ami miatt nem kedveli a Hayakawákat és azok barátait. Eddig minden Hayakawanak nekugrott .
Igen hazamentünk, sajnos mindenki elfoglalt volt igy suli vége előtt visszamentünk a palotába elzárkóztunk a szobánkba és nem mondtunk semmit. Féltem. Féltem attól hogy Takehiro mit tesz velem ha hazajön. Nem kellett sokat várnom. miután hazajöttünk kb két órával megérkezett Hiro és forrt a dühtől.
-Tudod te hogy mennyiszer próbáltalak elérni, te kis cafka? az egész iskolát tűvé tettem érted mire az egyik hülye osztálytársad közölte hogy megléptetek.-Megfogta az államat és elkezdte szorítani, közben muszáj volt végig a szemébe néznem.
-Hiro kérlek ne bánt..-Felpofozott. fél órán keresztül azt kellett hallgatnom hogy milyen hülye beképzelt liba vagyok és hogy ő miattam beégett mert sosem ő keresi a nőket hanem fordítva-Vacsorát nem kapsz és mire kaja után visszajövök nekem szexi legyél mert a pasid fogja bánni.-Igen. Ott rúgott belém ahol a legjobban fájt. Felemlegette az életem szerelme sérülését ami súlyosabb mert a múltkori "Mentsük meg Ayumit" akcióban a feje megint megsérült. Nem akarom őt megcsalni, imádom őt, nekem Akito jelenti a világot. Ha meghalna... Nem merek erre gondolni. Nem élném túl az biztos.
Muszáj voltam előkeresni a legszexibb ruhámat.
Ebben a ruhában voltam Akitoval az első együtt létünknél. akkor még a hajam fekete volt és nem ilyen ronda vörös. Úgy döntöttem amíg Hiro nem jön addig megnézem a sötét varázslatok könyvét, biztos bennevan hogy egyszer csak hogy lett a korom fekete hajamból élénk vörös.
"A vörös fekete gyémánt bűbáj.
A főnemesi démonoknál 15-16 éves korban bevörösödik a haj ( vagy ha az eredeti hajszín nem olyan árnyalatú akkor olyan lesz) majd mikor a démon tovább fejlődik és eléri azt a szintet mikor már bárkit el tudna pusztítani, akkor vörös, alul fekete lesz a haj, szemei szivárványossá változnak ami a sok külömböző de mégis hasonló varázslat jelképe. Ha a démon megszerezte ezt a varázslatot akkor visszaváltozik az eredeti hajszínére de mikor használja a bűbájt újra fekete vörös lesz.a vörös hajat nem lehet átfesteni."
Szuper szóval vehetek egy parókát. Az csak nem lesz vörös, vagy igen?
-Hallod te ribanc gyere ide.-Csúcs szuper, megjött. felálltam és odamentem hozzá. Alaposan végigmért, egyik kezét a derekamra helyezte és közelebb húzott, a másikkal simogatott egy kicsit majd a hajamba tépett, csókunkba nyögtem. Nem szeretem ha valaki ezt csinálja, Akito is mindig kímél engem, nem csak azért mert szeret és nem akar fájdalmat okozni, hanem mert pici, vékony és törékeny testem van . Gondolkozásom közben Hiro át dugta nyelvét és tulajdonképpen lenyomta a torkomon. Még mindig nem értem hogy miért kell ezt tennie..
Beszélnem kell apuval ez így nem mehet tovább.
Azt se értem lassan mi a fene van, miért akart az minket bántani, a hajam miért vörös? nem vagyok 16. Semmit nem értek és senki nem tud semmit se megmagyarázni. Lucifer se tudta a hajamról hogy mi ez és Sakuék se tudják a támadást.
-Miss.Hayakawa elismételné amit mondtam? -Szakította meg gondolataimat Mr.Matsuri.
nagy szemekkel néztem rá. fogalmam sem volt miről van szó.
-Elnézést tanár úr.-Kezdtem szexin kiejtve a tanár úr szót.-Elkalandoztak gondolataim, ígérem többet nem fordul elő.-Visszatértünk az órához. Színésznek mint látszik jó vagyok. Észre sem vettem mikor kicsengettek.
-Ayumi jössz?-Nézett le rám Sakura. Nem válaszoltam csak felálltam és kimentünk többiekhez a folyosóra. Senki nem szólt csak a cuccunkat a szekrényünkbe beraktuk és felmentünk a padlásra.
-Komolyan mond már el hogy mi történt. Mit tett veled a szemét bátyám?-Tette vállamra a kezét Debora. Nem volt kedvem ehez. Pontosítok. Élni sem volt kedvem. De muszáj volt addig nem hagytak volna békén. Mély levegőt vettem.
-Meg.. Megerőszakolt.-Hajtottam le a fejemet. Alig tudtam kimondani.-Nem tudtam ellene semmit tenni. -Elsírtam magam, mire Debora átölelt és hátamat simogatta. Szerettem volna ha Akito velem van és megvéd, karjaiban tart, simogat és nyugtatón fülembe súgja hogy nem lesz semmi baj, megoldjuk.-Egyszer erős vagyok máskor gyenge és mindig a legrosszabb pillanatban mikor egyikre nincs szükség.-Arcomat Debora vállába temettem. -Akitot akarom!-Jelentettem ki még mindig Sírva.
-Valahogy el kell intéznünk Hirot ez nem maradhat így. Az arcod felpuffadt gondolom megvert téged az a szemét. Ha tovább csinálja tényleg óriás nagy baj lesz belőle. -Egy nevetést hallottunk majd a székekből kirepültek a párnák.
-Mi...a?
-Nemár ez komoly? Gyerünk futás.-Utasítottam őket amikor lenyugodtam. Most nem volt kedvem semmilyen természetfelettivel harcolni. Nem érdekelt minket hogy mindjárt becsengetnek, táskánkat kivéve a szekrényből sprintelve hagytuk el a sulit. Nem, nem tojunk be szellemektől sem démonoktól. Vagyis nem átlagosoktól. az iskolának van egy története amit még Sakura mesélt el. 1929-ben épült az iskola. A suli alapítóját Elizabeth Amayat (igen a húgom rokona távoli) megtámadták a vámpírvadászok. Elizabeth a padlásra menekült de onnan nem volt kiút, megölték őt és azóta néha megjelenik. Van valami ami miatt nem kedveli a Hayakawákat és azok barátait. Eddig minden Hayakawanak nekugrott .
Igen hazamentünk, sajnos mindenki elfoglalt volt igy suli vége előtt visszamentünk a palotába elzárkóztunk a szobánkba és nem mondtunk semmit. Féltem. Féltem attól hogy Takehiro mit tesz velem ha hazajön. Nem kellett sokat várnom. miután hazajöttünk kb két órával megérkezett Hiro és forrt a dühtől.
-Tudod te hogy mennyiszer próbáltalak elérni, te kis cafka? az egész iskolát tűvé tettem érted mire az egyik hülye osztálytársad közölte hogy megléptetek.-Megfogta az államat és elkezdte szorítani, közben muszáj volt végig a szemébe néznem.
-Hiro kérlek ne bánt..-Felpofozott. fél órán keresztül azt kellett hallgatnom hogy milyen hülye beképzelt liba vagyok és hogy ő miattam beégett mert sosem ő keresi a nőket hanem fordítva-Vacsorát nem kapsz és mire kaja után visszajövök nekem szexi legyél mert a pasid fogja bánni.-Igen. Ott rúgott belém ahol a legjobban fájt. Felemlegette az életem szerelme sérülését ami súlyosabb mert a múltkori "Mentsük meg Ayumit" akcióban a feje megint megsérült. Nem akarom őt megcsalni, imádom őt, nekem Akito jelenti a világot. Ha meghalna... Nem merek erre gondolni. Nem élném túl az biztos.
Muszáj voltam előkeresni a legszexibb ruhámat.
"A vörös fekete gyémánt bűbáj.
A főnemesi démonoknál 15-16 éves korban bevörösödik a haj ( vagy ha az eredeti hajszín nem olyan árnyalatú akkor olyan lesz) majd mikor a démon tovább fejlődik és eléri azt a szintet mikor már bárkit el tudna pusztítani, akkor vörös, alul fekete lesz a haj, szemei szivárványossá változnak ami a sok külömböző de mégis hasonló varázslat jelképe. Ha a démon megszerezte ezt a varázslatot akkor visszaváltozik az eredeti hajszínére de mikor használja a bűbájt újra fekete vörös lesz.a vörös hajat nem lehet átfesteni."
Szuper szóval vehetek egy parókát. Az csak nem lesz vörös, vagy igen?
-Hallod te ribanc gyere ide.-Csúcs szuper, megjött. felálltam és odamentem hozzá. Alaposan végigmért, egyik kezét a derekamra helyezte és közelebb húzott, a másikkal simogatott egy kicsit majd a hajamba tépett, csókunkba nyögtem. Nem szeretem ha valaki ezt csinálja, Akito is mindig kímél engem, nem csak azért mert szeret és nem akar fájdalmat okozni, hanem mert pici, vékony és törékeny testem van . Gondolkozásom közben Hiro át dugta nyelvét és tulajdonképpen lenyomta a torkomon. Még mindig nem értem hogy miért kell ezt tennie..
Beszélnem kell apuval ez így nem mehet tovább.
Azt se értem lassan mi a fene van, miért akart az minket bántani, a hajam miért vörös? nem vagyok 16. Semmit nem értek és senki nem tud semmit se megmagyarázni. Lucifer se tudta a hajamról hogy mi ez és Sakuék se tudják a támadást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése